Löydetty 436 Tulokset: Sír
Így ment ez évrõl évre. Minden alkalommal, amikor csak fölmentek az Úr templomához, sértegette. Ezért Hanna sírt és nem evett semmit. (Sámuel I. könyve 1, 7)
Akkor férje, Elkana, így szólt hozzá: "Hanna, miért sírsz, és miért nem eszel? Miért vagy boldogtalan? Hát nem több vagyok én neked, mint tíz fiú?" (Sámuel I. könyve 1, 8)
(Hanna) elkeseredettségében az Úrhoz könyörgött, és nagyon sírt. (Sámuel I. könyve 1, 10)
Erre a szakács odavitte a combot és a zsíros fartõt, és Saul elé tette. Sámuel így szólt: "Nézd, eléd teszik, amit félretettek. Egyél!..." Így evett azon a napon Saul együtt Sámuellel. (Sámuel I. könyve 9, 24)
Ha most tovább mész, Benjamin határánál, Ráchel sírjánál... találkozol két emberrel. Ezt fogják neked mondani: A nõstényszamarak, amelyeknek keresésére indultál, elõkerültek. Nézd, atyád a nõstény szamarakat már el is felejtette, miattatok azonban aggódik és kérdezi: Mit tegyek fiamért? (Sámuel I. könyve 10, 2)
A hírvivõk elmentek Saulhoz Gibeába, és elmondták a népnek a dolgot, mire az egész nép hangos sírásban tört ki. (Sámuel I. könyve 11, 4)
Saul épp akkor ért haza az ökreivel a mezõrõl, s megkérdezte: "Mi történt a néppel, hogy sír?" Elbeszélték neki Jábes lakóinak ügyét. (Sámuel I. könyve 11, 5)
Amikor a szolga elment, Dávid elõjött a kõrakás mögül, háromszor arcra borult a földön és háromszor meghajolt. Aztán megölelték egymást és mind a ketten sírtak. (Sámuel I. könyve 20, 41)
Amikor Dávid befejezte Saulhoz intézett szavait, az így szólt: "A te hangod az, fiam, Dávid?" S elkezdett sírni. (Sámuel I. könyve 24, 17)
Sámuel meghalt. Egész Izrael összegyûlt és megsiratta. Aztán hazájában, Rámában temették el. Dávid elindult és lehúzódott Maon pusztájára. (Sámuel I. könyve 25, 1)
Sámuel meghalt, és egész Izrael elsiratta. Városában, Rámában temették el. A halottidézõket és a jövendõmondókat meg kiûzte Saul az országból. (Sámuel I. könyve 28, 3)
Erre Dávid és emberei hangos sírásban törtek ki, s addig sírtak, míg bele nem fáradtak. (Sámuel I. könyve 30, 4)
