Löydetty 14115 Tulokset: Re

• Mert elborít a gonoszság, amit a Libanonon végbevittél; rémült állatokat gyilkoltál, embervért ontottál, pusztítottad a földet, a várost és mind, aki benne lakik. (Habakuk könyve 2, 17)

• Mire jó a bálvány, alkotója miért faragta? Az ércbe öntött kép, a hazudó jós? Alkotója mégis bízott benne, amikor e szótlan bálványt kifaragta. (Habakuk könyve 2, 18)

• Jaj annak, aki így szólt a fatönkhöz: "Ébredj!". A néma kõhöz: "Kelj fel álmodból!" [Ez a szózat]. Nézd, ki van rakva ezüsttel, arannyal, de éltetõ lélek nincsen benne! (Habakuk könyve 2, 19)

• Az Úr szent templomában lakik: némulj el színe elõtt, egész földkerekség! (Habakuk könyve 2, 20)

• Uram, híred eljutott hozzám. Uram, tetteid megrendítettek; a mi idõnkben is vidd õket végbe, a mi idõnkben is add õket tudtul! Haragodban is gondolj az irgalomra! (Habakuk könyve 3, 2)

• Ragyogása olyan, mint a napfény, kezébõl sugarak törnek elõ, abban van ereje. (Habakuk könyve 3, 4)

• Megrendíti a földet, ha feláll, megrémíti a népeket, ha körülnéz. Leomlanak az idõtlen hegyek, összedõlnek az örök halmok: az õ útjai õsidõktõl fogva. (Habakuk könyve 3, 6)

• Láttam Kusán rémülettõl sújtott sátrait, és hogy mint remegtek Midián földjén a házak. (Habakuk könyve 3, 7)

• Uram, talán a folyamok ellen lángolt fel haragod? A tenger ellen indulatod? Ezért szállsz fel lovaidra, és diadalmas szekereidre? (Habakuk könyve 3, 8)

• ha meglátnak a hegyek, megrémülnek. Kiáradnak az örvénylõ vizek, a mélység hallatja szavát, kezét magasra emeli. (Habakuk könyve 3, 10)

• Hajlékában marad a nap és a hold, elrejtõzik nyilaidnak csillogása, lándzsáidnak villogása elõl. (Habakuk könyve 3, 11)

• Dárdáiddal átszegezted harcosainak vezérét, akik örömujjongással körüljártak, hogy szétszórjanak minket. Mintha csak rejtekhelyükre mennének, hogy megegyék a szegényt! (Habakuk könyve 3, 14)