Löydetty 14115 Tulokset: Re
A gyermek nõvére a fáraó leányához fordult: "Akarod, hogy elmenjek, és a héber asszonyok között dajkát keressek, aki majd szoptatja a csecsemõt?" (Kivonulás könyve 2, 7)
"Menj" - válaszolta a fáraó leánya. A leány elfutott, hogy megkeresse a kisfiú anyját. (Kivonulás könyve 2, 8)
Közben Mózes felnövekedett és elment meglátogatni testvéreit. Látta a kényszermunkát, amelyet végezniük kellett s észrevett egy egyiptomit, amint éppen az egyik héber testvérét ütlegelte. (Kivonulás könyve 2, 11)
Körülnézve nem látott senkit, ezért leütötte az egyiptomit és elrejtette a homokban. (Kivonulás könyve 2, 12)
Másnap is visszajött, s látta, hogy két héber verekedik. "Miért ütöd a barátodat?" - kérdezte a támadót. (Kivonulás könyve 2, 13)
A fáraó is hallotta, hogy beszélnek az esetrõl, és halálra kerestette Mózest. Õ azonban elmenekült elõle, és Midián földjére ment. Ott leült egy kútnál. (Kivonulás könyve 2, 15)
Az odaérkezõ pásztorok azonban elkergették õket. Mózes védelmükre kelt és megitatta juhaikat. (Kivonulás könyve 2, 17)
Mikor hazatértek apjukhoz, Reuelhez, az megkérdezte: "Miért jöttetek ilyen korán?" (Kivonulás könyve 2, 18)
Mózes apósának, Jetrónak, Midián papjának a juhait õrizte. Egyszer messzire behajtotta a juhokat a pusztába, és eljutott az Isten hegyéhez, a Hórebhez. (Kivonulás könyve 3, 1)
Erre így szólt: "Ne közelíts! Vedd le sarudat a lábadról, mert a hely, ahol állasz, szent föld." (Kivonulás könyve 3, 5)
Azután így folytatta: "Én vagyok az Isten, atyáid Istene: Ábrahám Istene, Izsák Istene, Jákob Istene." Erre Mózes eltakarta arcát, mert félt Istenre tekinteni. (Kivonulás könyve 3, 6)
Az Úr pedig így szólt: "Láttam Egyiptomban élõ népem nyomorúságát és hallottam a munkafelügyelõkre vonatkozó panaszát; igen, ismerem szenvedését. (Kivonulás könyve 3, 7)
