Löydetty 14115 Tulokset: Re
Erre a harci szekerek parancsnokai észrevették, hogy nem Izrael királya, és odébb álltak. (Királyok I. könyve 22, 33)
De egy ember vaktában kifeszítette íját, s eltalálta Izrael királyát a mellvért és az öv között. Erre megparancsolta a szekere hajtójának: "Fordulj meg és vigyél ki az ütközetbõl, mert megsebesültem!" (Királyok I. könyve 22, 34)
A harc azonban egyre hevesebbé vált azon a napon, a király kénytelen volt a szekéren állva maradni, szemben az arámokkal. Estére meghalt. Sebébõl a vér a kocsi aljára folyt. (Királyok I. könyve 22, 35)
Naplementekor kiáltás hallatszott a táborban: "Vissza! Ki-ki a maga városába, ki-ki a maga földjére! (Királyok I. könyve 22, 36)
Amikor Szamaria tavában lemosták a kocsit, a kutyák nyalták fel a vérét és a ringyók fürödtek benne, az Úr szava szerint. (Királyok I. könyve 22, 38)
Acháb történetének többi részét, amit csak végbevitt, az elefántcsont palotát, amelyet épített, s a városokat, amelyeket megerõsített, mind följegyezték Izrael királyai történetének könyvében. (Királyok I. könyve 22, 39)
Jehosafát történetének többi részét, kivívott gyõzelmeit, háborúit, amelyeket viselt, mind följegyezték Júda királyainak könyvében. (Királyok I. könyve 22, 46)
és Jehosafát király épített egy tarsisi hajót, hogy aranyért menjenek Ofirba. De nem értek oda, mert a hajó Ezjon-Geberben hajótörést szenvedett. (Királyok I. könyve 22, 49)
Akkor Acháb fia, Achaszja azt mondta Jehosafátnak: "Embereim elmennek a te embereiddel." De Jehosafát nem akarta. (Királyok I. könyve 22, 50)
Baalnak szolgált, õt imádta; így ingerelte az Urat, amint apja tette. (Királyok I. könyve 22, 54)
Ezért ezt mondja az Úr: Többé nem kelsz föl fekvõhelyedrõl, amelyre lefeküdtél, meg kell halnod." Ezzel Illés továbbment. (Királyok II. könyve 1, 4)
Ezt válaszolták: "Szembejött velünk egy ember és ezt mondta: Menjetek vissza a királyhoz, aki küldött benneteket, és jelentsétek neki: ezt mondja az Úr: Hát nincs Isten Izraelben, hogy Baal-Zebubot, Ekron istenét küldesz megkérdezni? Ezért nem kelsz föl többé fekvõhelyedrõl, amelyre lefeküdtél, meg kell halnod." (Királyok II. könyve 1, 6)
