Löydetty 14115 Tulokset: Re
Akkor így szólt Illéshez (az asszony): "Mi dolgom veled, Isten embere? Csak azért jöttél, hogy emlékezetembe idézd vétkeimet és megöld a fiamat?" (Királyok I. könyve 17, 18)
Aztán az Úrhoz fordult: "Uram, én Istenem, hát csakugyan szerencsétlenségbe sodrod ezt az özvegyet, akinél lakom, s megölöd a fiát?" (Királyok I. könyve 17, 20)
S az Úr meghallgatta Illés könyörgését, a lélek visszatért a fiúba, úgyhogy újra életre kelt. (Királyok I. könyve 17, 22)
Az asszony erre így szólt Illéshez: "Most már tudom, hogy csakugyan Isten embere vagy, s hogy az Úr szava igazság ajkadon." (Királyok I. könyve 17, 24)
Hosszú idõ elteltével, a harmadik esztendõben történt, hogy az Úr szólt Illéshez: "Menj, s jelenj meg Acháb színe elõtt, mert esõt hullatok a földre." (Királyok I. könyve 18, 1)
Illés tehát elment és megjelent Acháb színe elõtt. Az éhínség egyre nyomasztóbbá vált Szamariában. (Királyok I. könyve 18, 2)
Acháb ezért hívatta udvarmesterét, Obadjahut. Obadjahu buzgó követõje volt az Úrnak. (Királyok I. könyve 18, 3)
Amikor Izebel azon fáradozott, hogy kiirtsa az Úr prófétáit, Obadjahu oltalmába vett száz prófétát, elrejtette õket, ötvenével egy-egy barlangban, és étellel, itallal is ellátta õket. (Királyok I. könyve 18, 4)
Acháb így szólt Obadjahuhoz: "Gyere, keressünk fel minden forrást és patakot az országban, hátha találunk füvet és megmenthetjük a lovakat és öszvéreket; nem hagyhatunk az állatok közül egyet sem elpusztulni." (Királyok I. könyve 18, 5)
De õ így válaszolt: "Mit vétettem, hogy Acháb kezére akarod adni szolgádat, hogy megöljön? (Királyok I. könyve 18, 9)
Amint igaz, hogy az Úr, a te Istened él: nincs nép és nincs ország, ahova uram el ne küldött volna a keresésedre. S amikor azt felelték neki: nincs itt, megeskette a népet meg az országot, hogy csakugyan nem találtak. (Királyok I. könyve 18, 10)
Ha most elmegyek, téged meg az Úr lelke elvisz valami ismeretlen helyre, közben én oda megyek Achábhoz jelentést tenni, s téged nem találnak, hát akkor megöl. Azonkívül szolgád az Úr követõje ifjúkora óta. (Királyok I. könyve 18, 12)
