Löydetty 14115 Tulokset: Re
s így az Úr beteljesítse ígéretét, amelyet nekem tett: Ha fiaid ügyelnek útjukon, és hûségesen követnek, szívük, lelkük mélyébõl, akkor - azt mondta - sohasem leszel utód híjával Izrael trónján. (Királyok I. könyve 2, 4)
Magad is tudod, mit tett velem Ceruja fia, Joáb, amikor Izrael seregének két vezérével, Ner fiával, Abnerral és Jeter fiával, Amazával elbánt, megölte õket, így béke idején állt bosszút a háborúban ontott véréért, s ártatlan vérrel szennyezte be csípõmön az övet és lábamon a sarut. (Királyok I. könyve 2, 5)
A gileádi Barzilláj fiai iránt ellenben légy jóindulattal, tartozzanak azok közé, akik asztalodnál esznek. Mert õk is elém jöttek, amikor menekültem testvéred, Absalom elõl. (Királyok I. könyve 2, 7)
Te ellenben, te ne hagyd bosszulatlan! Okos ember vagy, fogod hát tudni, mit tégy, hogy õsz haját vérrel szennyezve küldd le az alvilágba." (Királyok I. könyve 2, 9)
S õ így szólt: "Magad is tudod, hogy engem illetett volna a királyság - egész Izrael rám tekintett (várva), hogy király legyek. A királyság azonban kicsúszott kezembõl, és a testvéremé lett, mert az Úr neki szánta. (Királyok I. könyve 2, 15)
Csak egyetlen kérésem volna most hozzád, kérlek, ne utasíts el." Az így válaszolt: "Beszélj!" (Királyok I. könyve 2, 16)
Aztán így szólt: "Egyetlen kérésem volna hozzád, egészen kicsi, ne utasítsd el." A király azt felelte: "Csak add elõ a kérést, anyám, nem utasítalak el." (Királyok I. könyve 2, 20)
Erre így folytatta: "Adják hozzá feleségül a sunemi Abiságot testvéredhez, Adonijához." (Királyok I. könyve 2, 21)
Salamon király így válaszolt anyjának: "Miért csak a sunemi Abiságot kéred Adonija számára? Kérd akár a királyságot is neki, hiszen a bátyám, és vele tart Ebjatár pap meg Ceruja fia, Joáb!" (Királyok I. könyve 2, 22)
Akkor ezt az esküt tette a király az Úrra: "Sújtson az Isten ezzel és még nagyobb bajjal, ha Adonija ezeket a szavakat nem élete vesztére ejtette ki! (Királyok I. könyve 2, 23)
Akkor a király megparancsolta Ebjatár papnak: "Menj Anatotba, a földedre. Bár a halál fia vagy, mégsem öllek ma meg, mert vitted az Úr ládáját atyám elõtt, s minden bajban kitartottál, amit atyámnak el kellett szenvednie." (Királyok I. könyve 2, 26)
Amikor (ennek) a híre elért Joábhoz - Joáb ugyanis Adonija oldalára állt, nem pedig Absalom oldalára -, Joáb az Úr sátorába menekült, s átölelte az oltár szarvát. (Királyok I. könyve 2, 28)
