Löydetty 14115 Tulokset: Re
Emlékezzél a rég letûnt napokra, Vedd fontolóra az esztendõket nemzedékrõl nemzedékre! Kérdezd meg atyádat, majd elmondja, Véneidet, õk majd elbeszélik! (Második Törvénykönyv 32, 7)
Amikor kiadta a Fönséges a népnek örökségét, Amikor az emberek fiait különválasztotta, A népeknek határokat Az Isten fiainak számához mérten szabott. (Második Törvénykönyv 32, 8)
Mert az Úrnak a népe lett a része, Jákob jutott neki örökségül. (Második Törvénykönyv 32, 9)
Az Úr vezérelte egymaga, Idegen isten nem volt vele. (Második Törvénykönyv 32, 12)
Aztán a tehén teljes teje és a juhtej, Meg a bárányok és kosok kövérsége. Básán barmai és bakjai, Hozzá a búza java És a szõlõ vére, a mámorító ital. (Második Törvénykönyv 32, 14)
Jákob evett a jóllakásig, Telt lett Jesurun és kirúgott a hámból. Eltaszította Istenét, aki teremtette, Üdvössége szikláját megvetette. (Második Törvénykönyv 32, 15)
Fölkeltették idegenekkel féltékenységét, Undoksággal haragra ingerelték. (Második Törvénykönyv 32, 16)
Gonosz szellemeknek áldoztak, nem Istennek, Ismeretlen isteneknek, Újaknak - akkor bukkantak fel, Atyáik nem félték õket. (Második Törvénykönyv 32, 17)
Nem gondoltál többé teremtõ szikládra, Istent, aki életet adott neked, elfeledted. (Második Törvénykönyv 32, 18)
Így szólt: Elrejtem elõlük arcomat, Hadd lám, mi lesz velük. Mert telve csalárdsággal ez a nemzedék, A fiakban nincsen semmi hûség. (Második Törvénykönyv 32, 20)
Nem létezõ istennel féltékennyé tettek, Kivetni való bálványaikkal ingereltek. Nos, én is féltékennyé teszem õket egy nem néppel, Istentelen, pogány hordákkal bõszítem õket. (Második Törvénykönyv 32, 21)
Éhséggel rakott csûr lesz majd az íj, Láz és sorvadás a méreg. Rájuk küldöm a fenevadak fogát, A földön kúszók mérgével együtt. (Második Törvénykönyv 32, 24)
