Löydetty 14115 Tulokset: Re
"A laodiceai egyház angyalának ezt írd: Ezt mondja az Amen, a hû és igaz tanú, Isten teremtésének kezdete. (Jelenések könyve 3, 14)
Ismerem tetteidet, hogy se hideg, se meleg nem vagy. Bárcsak hideg volnál, vagy meleg! (Jelenések könyve 3, 15)
Azt mondod: Gazdag vagyok, dúsgazdag, nincs szükségem semmire. - Nem látod, hogy nyomorult vagy, szánalomra méltó, szegény, vak és mezítelen? (Jelenések könyve 3, 17)
Akiket szeretek, azokat korholom és fenyítem. Buzdulj fel, és térj meg! (Jelenések könyve 3, 19)
Ezek után láttam, hogy egyszer csak kapu nyílt az égen, és az elõbbi hang, amelyet olyannak hallottam, mintha harsona szólt volna hozzám, folytatta: "Gyere fel ide, és megmutatok neked mindent, aminek ezek után történnie kell." (Jelenések könyve 4, 1)
Az elsõ élõlény oroszlánhoz hasonlított, a második fiatal bikához, a harmadiknak emberhez hasonló arca volt, a negyedik pedig repülõ sashoz hasonlított. (Jelenések könyve 4, 7)
"Méltó vagy, Urunk és Istenünk, hogy tiéd legyen a dicsõség, a tisztelet és a hatalom, mert te teremtetted a mindenséget, akaratod hívott létre és teremtett mindent." (Jelenések könyve 4, 11)
Erre sírva fakadtam, hogy senki sem volt méltó a tekercset kinyitni és elolvasni. (Jelenések könyve 5, 4)
Most azt láttam, hogy a trón és a négy élõlény és a huszonnégy vén között ott áll a Bárány, mintha leölték volna. Hét szarva volt és hét szeme - ezek az Isten hét szelleme, akiknek küldetésük az egész földre szól. (Jelenések könyve 5, 6)
Új éneket énekeltek: "Méltó vagy, hogy átvedd a könyvet és feltörd pecsétjeit, mert megöltek, és véreddel megváltottad (az embereket) Istennek, minden nyelvbõl, népbõl és nemzetbõl, (Jelenések könyve 5, 9)
Majd hallottam, hogy minden teremtmény a mennyben, a földön, a föld alatt és a tengerben levõkkel együtt ezt mondta: "A trónon ülõnek és a Báránynak áldás, tisztelet, dicsõség és hatalom örökkön-örökké!" (Jelenések könyve 5, 13)
Erre a szemem elõtt egy fehér ló jelent meg. A lovasnak íja volt. Koszorút nyújtottak át neki, s õ diadalmasan kivonult, hogy gyõzelmet arasson. (Jelenések könyve 6, 2)
