Löydetty 14115 Tulokset: Re

• harmadnap pedig (a hajósok) saját kezükkel kidobálták a hajó fölszerelését. (Apostolok Cselekedetei 27, 19)

• Több napon át sem a napot, sem a csillagokat nem lehetett látni. A vihar csak dühöngött, végül már minden reményünk odavolt, hogy megmenekülhetünk. (Apostolok Cselekedetei 27, 20)

• Már jó ideje nem ettek. Pál ekkor elõállt, s megszólalt: "Emberek, rám kellett volna hallgatnotok: nem lett volna szabad elindulni Krétáról. Elkerülhettük volna ezt a bajt és kárt. (Apostolok Cselekedetei 27, 21)

• De most azt mondom, ne veszítsétek el a reményt. Csak a hajó vész oda, emberekben nem esik kár. (Apostolok Cselekedetei 27, 22)

• Bízzatok hát, emberek! Én hiszek az Istennek, hogy valóra válik, amit hírül kaptam. (Apostolok Cselekedetei 27, 25)

• Ki kell vetõdnünk valamilyen szigetre!" (Apostolok Cselekedetei 27, 26)

• Már a tizennegyedik éjszaka szakadt ránk azóta, hogy az Adriai-tengeren hányódtunk, amikor éjféltájban a hajósok azt kezdték sejteni, hogy szárazföldhöz közeledünk. (Apostolok Cselekedetei 27, 27)

• Virradatkor a hajósok el akartak a hajóról menekülni, ezért lebocsátották a tengerre a mentõcsónakot, azzal az ürüggyel, hogy a hajó orráról le akarják ereszteni a vasmacskát. (Apostolok Cselekedetei 27, 30)

• Erre a katonák elvágták a mentõcsónak kötelékét s engedték, hogy kiessék. (Apostolok Cselekedetei 27, 32)

• Aztán kezébe vette a kenyeret, hálát adott az Istennek mindannyiuk szeme láttára, megtörte és hozzáfogott enni. (Apostolok Cselekedetei 27, 35)

• Erre mindnyájan megnyugodtak, s szintén vettek magukhoz ételt. (Apostolok Cselekedetei 27, 36)

• Amikor megvirradt, nem ismerték fel a szárazföldet, de egy öblöt észrevettek. Lapos partja volt, úgy gondolták hát, hogy ha lehetséges, erre futtatják rá a hajót. (Apostolok Cselekedetei 27, 39)