Löydetty 1311 Tulokset: RAM

• Boldog ember, aki hallgat rám, aki napról napra õrködik ajtómnál, s õrzi kapuim félfáit. (Példabeszédek könyve 8, 34)

• Ekkor azt mondtam magamnak: Ha rám is a balgák sorsa vár, miért lettem akkor olyan mérhetetlenül bölcs? És így szóltam magamban: Ez is hiábavalóság! (Prédikátor könyve 2, 15)

• Ne nézzetek le, amiért barna vagyok, hiszen a nap barnított le! Anyámnak fiai nehezteltek rám, elküldtek hát szõlõt õrizni, s a magam szõlejére nem vigyázhattam. (Énekek éneke 1, 6)

• Ezért könyörögtem, és megkaptam az okosságot; esdekeltem, és leszállt rám a bölcsesség lelke. (Bölcsesség könyve 7, 7)

• Ha hallgatok, várnak rám, ha felszólalok, figyelmesen meghallgatnak, és ha hosszabban beszélek, szájukra teszik a kezüket. (Bölcsesség könyve 8, 12)

• Így kifosztották az igazak az istenteleneket, és magasztalták, Uram, a te szent nevedet, és egy szívvel-lélekkel áldották oltalmazó kezedet. (Bölcsesség könyve 10, 20)

• Ezért enyhén bünteted, akik hibáznak, és a bûneikre emlékeztetve figyelmezteted õket, hogy hagyjanak fel a gonoszsággal és higgyenek benned, Uram. (Bölcsesség könyve 12, 2)

• hanem a tüzet, a szelet vagy az iramló levegõt, a csillagok körét, a hatalmas vizet vagy az ég világítóit tartották a világot kormányzó isteneknek. (Bölcsesség könyve 13, 2)

• Mert nem gyógyfû, s nem tapasz orvosolta õket, hanem a te szavad, Uram, amely mindent meggyógyít. (Bölcsesség könyve 16, 12)

• Mindannyiukat a sötétségnek egyazon lánca bilincselte meg. Akár szél suhogott, akár kedves madárdal hangzott a sûrû lombú csalitból, akár sebesen iramló víz morajlása hallatszott, (Bölcsesség könyve 17, 17)

• Legelésztek, mint a paripák, és szökelltek, mint a bárányok, és dicsõítettek téged, Uram, aki megmentetted õket. (Bölcsesség könyve 19, 9)

• Mindezekben ugyanis naggyá és dicsõvé tetted, Uram, népedet, soha sem feledkeztél meg róla, és mindig és mindenütt vele voltál. (Bölcsesség könyve 19, 22)