Löydetty 458 Tulokset: Rák
A papokat mezítláb járatja, a hatalmas urakat meg a porba sújtja. (Jób könyve 12, 19)
Mekkorák lehetnek bûneim, hibáim? Fedd fel adósságom s minden gonosztettem! (Jób könyve 13, 23)
Mint a vadszamarak, mennek a pusztába - gyermekük éhsége ûzi õket oda -, kiaszott pusztában élelmet keresnek. (Jób könyve 24, 5)
Ha ezüstöt halmoz fel, mintha csak por volna, a ruhát csak sárnak rakja csomóba. (Jób könyve 27, 16)
Meghallgattak és várakoztak rám, csöndben figyeltek, hogy hallják tanácsom. (Jób könyve 29, 21)
Úgy várakoztak rám, mint nyári záporra, tavaszi esõért liheg így a szájuk. (Jób könyve 29, 23)
A sakáloknak lettem testvérévé, sorstársává váltam a struccmadaraknak. (Jób könyve 30, 29)
Páratlan gyalázat volna az ilyesmi, és olyan bûn, amely bírák elé való. (Jób könyve 31, 11)
Ekkor fölgerjedt a Rám nemzetségbõl való Barákel fiának, a buzi Elihunak a haragja. Jób ellen támadt fel haragja, mert az Isten elõtt igaznak gondolta magát. (Jób könyve 32, 2)
Ekkor hozzákezdett Barákel fia, Elihu és így szólt: Fiatal vagyok még, ti pedig már õszek, ezért tartózkodtam, aztán szégyelltem is tudtotokra adni, mi a véleményem. (Jób könyve 32, 6)
Várakozzam tán még? Hisz már nem beszélnek, csöndben álldogálnak, s nem felelnek semmit. (Jób könyve 32, 16)
Éjszaka idején hirtelen meghalnak. Nagyurak is reszketnek, aztán eltûnnek, erõlködés nélkül végez az erõsekkel. (Jób könyve 34, 20)