Löydetty 110 Tulokset: Péter
Péter kiparancsolt mindenkit, majd térdre borult és imádkozott. Aztán a halotthoz fordult és felszólította: "Tabita, kelj fel!" (Apostolok Cselekedetei 9, 40)
Az kinyitotta a szemét, s amikor meglátta Pétert, felült. (Péter) kezét nyújtotta neki, fölsegítette, aztán behívta a szenteket, meg az özvegyeket, és megmutatta nekik, hogy él. (Apostolok Cselekedetei 9, 41)
Péter pedig még jó ideig Joppéban maradt egy bizonyos Simon nevû tímárnál. (Apostolok Cselekedetei 9, 43)
Másnap, amikor ezek már úton voltak, sõt közeledtek a városhoz, Péter hat óra tájban fölment a tetõre imádkozni. (Apostolok Cselekedetei 10, 9)
"Rajta, Péter, öld le és edd meg!" - szólalt meg egy hang. (Apostolok Cselekedetei 10, 13)
"Szó se lehet róla, Uram - felelte Péter -, sosem ettem én semmi közönségest vagy tisztátalant." (Apostolok Cselekedetei 10, 14)
Míg Péter a látomás értelmén töprengett, Kornéliusz emberei Simon háza után kérdezõsködve megálltak a kapunál. (Apostolok Cselekedetei 10, 17)
Péter lement és megszólította az embereket: "Íme, én vagyok, akit kerestek. Mi járatban vagytok?" (Apostolok Cselekedetei 10, 21)
Amikor Péter megérkezett, Kornéliusz eléje sietett és a lábához borult, hogy hódoljon neki. (Apostolok Cselekedetei 10, 25)
De Péter fölemelte. "Állj fel - mondta -, hisz én is csak ember vagyok." (Apostolok Cselekedetei 10, 26)
Péter így kezdte beszédét: "Valóban el kell ismernem, hogy az Isten nem személyválogató, (Apostolok Cselekedetei 10, 34)
Péter még be sem fejezte a beszédet, s a Szentlélek már leszállt mindenkire, aki hallgatta a tanítást. (Apostolok Cselekedetei 10, 44)
