Löydetty 171 Tulokset: Pán
Kínomban az Úrhoz kiáltottam, Istenemhez emeltem szavam. Õ meghallotta hangomat szent templomából, panaszom elért a füléhez. (Zsoltárok könyve 18, 7)
Istenem, Istenem, miért hagytál el, miért maradsz távol megmentésemtõl, panaszos énekemtõl? (Zsoltárok könyve 22, 2)
Panaszomat öröménekre változtattad, leoldottad vezeklõruhám és örömmel öveztél körül. (Zsoltárok könyve 30, 12)
Gondokban múlik életem, éveim sóhajokkal vannak tele. Erõm megtört a nyomorúságban, csontjaim mind megroppantak. (Zsoltárok könyve 31, 11)
Panaszkodom és sóhajtozom színe elõtt este, reggel, délben, és meghallgatja szavam. (Zsoltárok könyve 55, 18)
Csupán csalást eszelnek ki, akiknek hazugság az örömük. Hazugság van a szájukban, s kívánják az áldást, bár szívükben átkot hordoznak. (Zsoltárok könyve 62, 5)
Halld meg a szavam, Istenem, hozzád száll panaszom! Õrizd meg életem, hogy ne féljek az ellenségtõl! (Zsoltárok könyve 64, 2)
Jákob Istene, harsány kiáltásod elõtt megtorpantak a lovak és a szekerek. (Zsoltárok könyve 76, 7)
Uram, Istenem, nappal hozzád fohászkodom, éjjel színed elõtt panaszkodom. (Zsoltárok könyve 88, 2)
(Egy szenvedõ imája, aki nyomorúságában elpanaszolja baját az Úrnak.) (Zsoltárok könyve 102, 1)
Az álom elkerül és panaszkodom, mint elhagyott madár a háztetõn. (Zsoltárok könyve 102, 8)
Kiöntöm elõtte panaszomat, feltárom elõtte gondjaimat. (Zsoltárok könyve 142, 3)