Löydetty 2935 Tulokset: Oro

• Aztán megostorozzák, megölik, de harmadnap feltámad." (Lukács evangéliuma 18, 33)

• Már közel jártak az Olajfák-hegyének lejtõjéhez. Egyszerre a nagy sereg tanítvány hangosan áldani kezdte örömében az Istent a sok csodáért, amelynek szemtanúja volt: (Lukács evangéliuma 19, 37)

• A szõlõmûvesek azonban a fiú láttára így biztatták egymást: Ez az örökös. Öljük meg, és a miénk lesz öröksége. - (Lukács evangéliuma 20, 14)

• Ezek örömmel fogadták és megegyeztek vele, hogy pénzt adnak neki. (Lukács evangéliuma 22, 5)

• Az ellene kivonult fõpapoknak, a templomõrség tisztjeinek és a véneknek pedig ezt mondta: "Mint rabló ellen, úgy vonultatok ki, kardokkal és dorongokkal! (Lukács evangéliuma 22, 52)

• Ahogy elvezették, megállítottak egy cirenei embert, Simont, aki éppen a mezõrõl tartott hazafelé. Vállára adták a keresztet, hogy vigye Jézus után. (Lukács evangéliuma 23, 26)

• Feje fölé görög, latin és héber nyelvû feliratot tettek: "Ez a zsidók királya." (Lukács evangéliuma 23, 38)

• Megszólította õket: "Mirõl beszélgettetek itt az úton?" Elszomorodtak, megálltak. (Lukács evangéliuma 24, 17)

• De örömükben még mindig nem mertek hinni és csodálkoztak. Ezért így szólt hozzájuk: "Van itt valami ennivalótok?" (Lukács evangéliuma 24, 41)

• Leborulva imádták, aztán nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe. (Lukács evangéliuma 24, 52)

• hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen. (János evangéliuma 3, 15)

• Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen. (János evangéliuma 3, 16)