Löydetty 2443 Tulokset: Nap
Ezekre a napokra mindig emlékezni fognak, és megülik azokat nemzedékrõl nemzedékre minden családban, tartományban és városban. A purim e napjai nem szûnnek meg a zsidóknál, s emlékük nem homályosodik el az utódok körében. (Eszter könyve 9, 28)
hogy tartsák meg a purim e napjait a meghatározott idõben, ahogyan a zsidó Mardokeus meghagyta, s amint kötelezte õket és utódaikat, egybekötve vele a böjtöt és a siránkozást. (Eszter könyve 9, 31)
Ezt olvassuk bennük: "A zsidó Mardokeus a második volt Achasvéros király után, a zsidók elõtt tekintélyes ember, testvérei sokaságának körében pedig kedves, mert népe javát kereste, a fajtájának boldogulása érdekében szólt." (a) Mardokeus így szólt: "Mindent Isten vitt végbe. (b) Emlékezz az álomra, amelyet ezekkel az eseményekkel kapcsolatban láttam - semmi sem maradt beteljesületlenül: (c) sem a kis forrás, amely folyóvá dagadt, sem a fény, amely felragyogott, sem a nap, sem pedig a víz bõsége. Eszter ez a folyó, akit a király felségül vett és királynévá tett. (d) A két sárkány én vagyok meg Ámán. (e) A nemzetek azok, akik összegyûltek, hogy kiirtsák a zsidók nevét. (f) Népem, Izrael az Istenhez kiáltott és megszabadult. Mert az Úr óvott meg minket ezektõl a bajoktól. Az Úr vitte végbe ezeket a jeleket és csodákat, amilyeneket a pogányok között nem mûvelt soha. (g) Valójában õ rendelt két sorsot, egyet Isten népe javára, egyet a pogány népek számára. (h) S ezek a sorsok beteljesedtek minden népen az õ terve szerint a meghatározott órában, idõben és napon. (i) Isten akkor megemlékezett népérõl, s igazságot szolgáltatott örökségének. (k) Ezért ezek a napok, Adar hónap tizennegyedik és tizenötödik napja az ünnepi összejövetel, az öröm és vigasság napjai lesznek az Úr színe elõtt minden nemzedéken át, örökkön-örökké népében, Izraelben." (l) Ptolemeusz és Kleopatra uralkodásának 4. évében Dosziteus, aki papnak és levita származásúnak mondta magát, valamint fia, Ptolemeusz hozták ezt a purimra vonatkozó levelet. Azt állították róla, hogy hiteles és a jeruzsálemi közösségbõl való Lüzimachosz fordította le, Ptolemeusznak a fia. (Eszter könyve 10, 3)
Nagy vagyona volt: hétezer juha, háromezer tevéje, ötszáz iga marhája, ötszáz szamara és számos cseléde. Így hatalmasabb volt napkelet valamennyi fiánál. (Jób könyve 1, 3)
Fiai vendégséget szoktak rendezni: ki-ki a saját házában, a rá esõ napon. Ilyenkor üzentek és három nõvérüket is meghívták, hogy egyenek és igyanak õk is velük. (Jób könyve 1, 4)
Valahányszor sorra lejártak a vendégség napjai, Jób elhívatta és megtisztította õket. Korán reggel fölkelt, és égõáldozatot mutatott be mindegyikükért. Így gondolkodott ugyanis: "Hátha vétkeztek gyermekeim és szívükben káromolták Istent." Így járt el Jób minden alkalommal. (Jób könyve 1, 5)
Egy napon az történt, hogy az Isten fiai fölkerekedtek, és az Úr elé járultak. A sátán is megjelent köztük. (Jób könyve 1, 6)
Egyik nap (Jób) fiai és lányai legidõsebb bátyjuk házában lakomát tartottak és bort ittak. (Jób könyve 1, 13)
Történt egy napon, hogy az Isten fiai fölkerekedtek, és az Úr színe elé járultak. Közöttük volt a sátán is. (Jób könyve 2, 1)
Hét nap és hét éjjel mellette ültek a földön, és egyik sem szólt hozzá egy szót sem. Látták ugyanis, hogy igen nagy a fájdalma. (Jób könyve 2, 13)
Jób ezután megnyitotta száját, s elátkozta születése napját. (Jób könyve 3, 1)
Vesszen a nap, amikor világra jöttem, az éj, amelyen azt mondták: "Fiú fogantatott." (Jób könyve 3, 3)
