Löydetty 2443 Tulokset: Nap
s így szólt a királyhoz: "Ne tartson uram gonosznak, ne gondoljon arra a gonoszságra, amelyet szolgád elkövetett azon a napon, amelyen uram és királyom elhagyta Jeruzsálemet. Ne vegye szívére a király a dolgot. (Sámuel II. könyve 19, 20)
Mifiboset, Saul fia szintén eléje ment a királynak. Attól a naptól, hogy a király elmenekült egészen addig, míg épségben vissza nem tért, nem mosta meg a lábát meg a kezét, nem gondozta a szakállát, és a ruháját sem mosta ki. (Sámuel II. könyve 19, 25)
Amikor Dávid Jeruzsálemben a királyi palotába ért, Dávid fogta tíz ágyasát, akiket a palota õrizetére ott hagyott, és egy külön házba vitette õket. Gondoskodott róluk, de többé nem közeledett hozzájuk. Így éltek haláluk napjáig bezárva, egész életükön át özvegyen. (Sámuel II. könyve 20, 3)
Akkor a király megparancsolta Amazának: "Hívd össze nekem a júdeaiakat; adok három napot, akkorra légy itt!" (Sámuel II. könyve 20, 4)
fogta és kiszolgáltatta a gibeonitáknak, akik aztán karóba húzták õket az Úr elõtt a hegyen. Így haltak meg mind a heten. Az aratás elsõ napjaiban, az árpa aratásának megkezdésekor ölték meg õket. (Sámuel II. könyve 21, 9)
Aja lánya, Ricpa gyászruhát vett, és azt terítette fekvõhelyül a sziklára az árpa aratásának megkezdésétõl egészen addig, míg az égbõl esõ nem esett rájuk; így akadályozta meg, hogy nappal az égi madarak, éjjel meg a vadállatok rájuk szabaduljanak. (Sámuel II. könyve 21, 10)
Dávid azon a napon, amelyen az Úr kiszabadította minden ellensége kezébõl és Saul kezébõl, ennek az éneknek a szavaival fordult az Úrhoz; (Sámuel II. könyve 22, 1)
Balsorsom napján elárasztottak, de az Úr gyámolom volt. (Sámuel II. könyve 22, 19)
az olyan, mint reggel a világosság, amikor fölkel a nap [felhõtlen reggelen], és esõ után sarjadzásra készteti a földön a füvet. (Sámuel II. könyve 23, 4)
õ azonban kitartott, és addig kaszabolta a filiszteusokat, míg a keze görcsöt nem kapott a kard markolatán. Így nagy gyõzelmet adott az Úr azon a napon. Akkor a sereg is visszatért, Eleazárral az élén, de csak azért, hogy zsákmányoljon. (Sámuel II. könyve 23, 10)
A Kabceelbõl való Jehojada fia, Benaja bátor, tettrekész ember volt. Mindkét moábita bajnokot legyõzte. Egyszer egy ciszternába is lemászott, és egy téli napon leütött benne egy oroszlánt. (Sámuel II. könyve 23, 20)
Így bejárták az egész országot, és kilenc hónap és húsz nap elteltével visszaérkeztek Jeruzsálembe. (Sámuel II. könyve 24, 8)
