Löydetty 246 Tulokset: Minket
Magasztalom az Úr irgalmasságát, és csodálatos tetteit. Dicsõítem mindenért, amit velünk tett, a sok jóért, amellyel megajándékozott minket, mérhetetlen irgalmában és szeretetében. (Izajás könyve 63, 7)
mert te vagy a mi atyánk. Mert Ábrahám nem tud rólunk, és Izrael nem ismer minket; te Uram, te magad vagy a mi atyánk, régtõl fogva "Megváltónk" a neved. (Izajás könyve 63, 16)
Olyanok vagyunk, mintha nem te uralkodtál volna régtõl fogva felettünk; mintha nem a te nevedrõl neveztek volna el minket. Ó, bárcsak széttépnéd az egeket és leszállnál! Színed elõtt megolvadnának a hegyek, (Izajás könyve 63, 19)
Nincs senki, aki segítségül hívná nevedet, aki fölkelne és beléd kapaszkodna. Mert elrejtetted elõlünk arcodat, és kiszolgáltattál minket bûneink hatalmának. (Izajás könyve 64, 6)
Uram, vajon eltûrheted ezt megindultság nélkül, és hallgathatsz mérhetetlenül megalázva minket? (Izajás könyve 64, 11)
Még csak azt sem mondták: Hol van az Úr, aki felhozott minket Egyiptom földjérõl; aki átvezetett a sivatagon, a kietlen és puszta földön, a szomjúság és a halál árnyékának földjén, amelyen senki sem jár, és ember sem lakik? (Jeremiás könyve 2, 6)
mind, akik így szólnak egy fadarabhoz: "Atyám vagy". és egy kõhöz: "Te szültél". Hátukat fordítják felém s nem arcukat, de ha nyomorúság tör rájuk, könyörögnek: "Kelj fel! Ments meg minket!" (Jeremiás könyve 2, 27)
Most hát gyalázatunkban fetrengünk, és elborít minket szégyenünk. Mert vétkeztünk az Úr, a mi Istenünk ellen, [mi és atyáink, ifjúságunktól kezdve mindmáig; és nem hallgattunk az Úrnak, a mi Istenünknek szavára]. (Jeremiás könyve 3, 25)
És így szólnak majd: "Jaj, Uram Isten! Hogy félrevezettél minket, amikor azt mondtad: Békében élhettek! Lám, a kard már életünket fenyegeti." (Jeremiás könyve 4, 10)
"Miért ülünk itt tétlenül? Gyülekezõ! Menjünk a megerõsített városokba, és pusztuljunk el ott! Az Úr, a mi Istenünk átengedett minket a pusztulásnak, mérgezett vizet itatott velünk, mert vétkeztünk ellene. (Jeremiás könyve 8, 14)
Fenyíts hát meg minket, Uram, de csak mértékkel, nehogy haragodban megsemmisíts. (Jeremiás könyve 10, 24)
Miért vagy olyan, mint akit megbénít a félelem, és mint az olyan ember, aki nem tud segíteni? Hiszen itt élsz, közöttünk, Uram, a te nevedet viseljük. Ne hagyj el hát minket! (Jeremiás könyve 14, 9)
