Löydetty 4684 Tulokset: Mel

• Miután Isten befejezte beszédét Ábrahámmal, elõtte fölemelkedett. (Teremtés könyve 17, 22)

• Az Úr megjelent neki Mamre terebintjénél, amikor a meleg napszakban sátra bejáratánál ült. (Teremtés könyve 18, 1)

• Fölemelte szemét és íme, három férfi állt elõtte. Mihelyt meglátta õket, sátra bejáratától eléjük sietett, földig meghajolt (Teremtés könyve 18, 2)

• Arra szemeltem ki, hogy fiainak, majd pedig házanépének megparancsolja: Járjatok az Úr útján jogot és igazságosságot gyakorolva, hogy az Úr megadhassa Ábrahámnak, amit ígért neki." (Teremtés könyve 18, 19)

• Õ így válaszolt neki: "Azzal is megtisztellek, hogy nem pusztítom el a várost, amelyrõl beszéltél. (Teremtés könyve 19, 21)

• és körülnézett Szodoma és Gomorra irányában, meg az egész síkságon. Azt látta, hogy a földbõl füstgomolyag száll fel, amely hasonlított az olvasztókemence füstjéhez. (Teremtés könyve 19, 28)

• Így emlékezett meg Ábrahám Istene Lótról, amikor elpusztította a síkság városait és kimentette õt a pusztulásból, midõn elpusztította a városokat, amelyekben Lót lakott. (Teremtés könyve 19, 29)

• Másnap az idõsebb azt mondta a fiatalabbnak: "Nézd, a múlt éjjel én háltam apámmal, részegítsük meg ezen az éjszakán is borral, azután menj és feküdj mellé, hogy apánktól utódunk legyen." (Teremtés könyve 19, 34)

• Ábrahám azt mondta a feleségérõl: a húgom. Akkor Abimelek, Gerár királya érte küldött és elvitette Sárát. (Teremtés könyve 20, 2)

• Isten azonban éjjel eljött Abimelekhez álmában, s ezt mondta neki: "Meg kell halnod az asszony miatt, akit elhoztál, mert õ feleség." (Teremtés könyve 20, 3)

• De Abimelek még nem közeledett hozzá, azért így szólt: "Uram, te az ártatlant is megölöd? (Teremtés könyve 20, 4)

• Amikor Abimelek reggel fölkelt, összehívta minden szolgáját és közölte velük az egész eseményt. Az emberek nagyon megijedtek. (Teremtés könyve 20, 8)