Löydetty 4684 Tulokset: Mel

• Bámulom az eget, kezed mûvét, a holdat és a csillagokat, amelyeket te alkottál. (Zsoltárok könyve 8, 4)

• Szívem mélyébõl dicsõítlek, Uram, hirdetem nagy tetteidet. (Zsoltárok könyve 9, 2)

• A népek a maguk ásta verembe estek, s a hálóba, amelyet vetettek, az õ lábuk botlott. (Zsoltárok könyve 9, 16)

• Tûnjenek el a holtak világába az álnokok, s mind a népek, amelyek elfelejtik Istent! (Zsoltárok könyve 9, 18)

• De õ nem feledkezik meg soha a szegényrõl, s aki bajban is remél, nem csalódik soha. (Zsoltárok könyve 9, 19)

• Kelj fel, Uram, ó Istenem, emeld föl kezed, ne feledd el a szenvedõt! (Zsoltárok könyve 10, 12)

• (Ima Dávidtól.) Hallgasd meg, Uram, igaz ügyemet, figyelj könyörgésemre, fogadd el imámat, amely tiszta ajakról száll fel! (Zsoltárok könyve 17, 1)

• Olyanok, mint az oroszlán, amely zsákmányra éhes, mint a fiatal oroszlán, amely a rejtekben les. (Zsoltárok könyve 17, 12)

• Kínomban az Úrhoz kiáltottam, Istenemhez emeltem szavam. Õ meghallotta hangomat szent templomából, panaszom elért a füléhez. (Zsoltárok könyve 18, 7)

• Köntöse: sötétség, amely körülfogta, öltözéke: sötét víz, sûrû felhõ. (Zsoltárok könyve 18, 12)

• Akkor megnyíltak a tenger mélységei, a föld alapjai felszínre kerültek: a fenyegetésedtõl, Uram, leheletednek haragos zúgásától. (Zsoltárok könyve 18, 16)

• Kinyújtotta kezét a magasból és felém nyúlt, kimentett a vizek mélyérõl. (Zsoltárok könyve 18, 17)