Löydetty 4684 Tulokset: Mel
Barzilláj nagyon idõs ember volt, nyolcvanesztendõs. Ellátta a királyt élelemmel, amíg Machanajimban tartózkodott, mivel jómódú ember volt. (Sámuel II. könyve 19, 33)
Erre Dávid így szólt Abisájhoz: "Bichri fia, Seba még nagyobb bajt hoz ránk, mint Absalom. Vedd hát magad mellé urad embereit és vedd üldözõbe, nehogy elérje valamelyik megerõsített várost és megmeneküljön elõlünk." (Sámuel II. könyve 20, 6)
Amikor Gibeon határában a nagy kõnél megálltak, szembe jött velük Amaza. Joáb azt a köntösét viselte, amelyet hadakozáshoz szokott; erre föl volt csatolva a kardja, a derekán összefûzve a hüvelyével, de kicsúszott belõle és leesett. (Sámuel II. könyve 20, 8)
Joáb egyik embere Amaza mellett maradt és kihirdette: "Aki Joábot kedveli, s aki Dáviddal tart, az kövesse Joábot!" (Sámuel II. könyve 20, 11)
De amazok Abel Bet-Maachában körülzárták, és töltést is emeltek a várossal szemben, amely a külsõ falig ért. Aztán az egész sereg, amely Joábbal volt, nekiállt árkokat ásni, hogy a fal leomoljon. (Sámuel II. könyve 20, 15)
Nem így áll a dolog! Hanem egy Efraim hegyére való, Seba nevû ember, Bichrinek a fia fölemelte a kezét a király, Dávid ellen. Szolgáltassátok ki, õt egyedül, akkor elvonulok a város alól." Az asszony ezt felelte Joábnak: "A falon át kidobjuk neked a fejét!" (Sámuel II. könyve 20, 21)
Saul fiának, Jonatánnak a fiát, Mifibosetet azonban megkímélte a király az Úrnak tett esküje miatt, ami összekapcsolta õket. Dávidot és Saul fiát, Jonatánt. (Sámuel II. könyve 21, 7)
Amikor Dávidnak jelentették, mit tett Aja lánya, Saul mellékfelesége, Ricpa, (Sámuel II. könyve 21, 11)
Dávid elvitte onnan Saul csontjait és fiának, Jonatánnak a csontjait, s a kivégzettek csontjai mellé tették õket, (Sámuel II. könyve 21, 13)
Dávid azon a napon, amelyen az Úr kiszabadította minden ellensége kezébõl és Saul kezébõl, ennek az éneknek a szavaival fordult az Úrhoz; (Sámuel II. könyve 22, 1)
Az Úrhoz folyamodtam, aki minden dicséretre méltó, és megszabadultam ellenségeimtõl. (Sámuel II. könyve 22, 4)
Láthatóvá vált a tenger feneke, a föld mélységei feltárultak, az Úr dörgedelmére, az orrából elõtörõ lehelet szelére. (Sámuel II. könyve 22, 16)
