Löydetty 4684 Tulokset: Mel
Erre Ciba azt felelte a királynak: "Szolgád megtesz mindent, amit uram, királyom parancsolt szolgájának." Mifiboset tehát Dávid asztalánál evett, mint a király valamelyik fia. (Sámuel II. könyve 9, 11)
Ki ölte meg Abimeleket, Jerubbaal fiát? Nem egy malomkövet dobott le rá valamelyik asszony a falakról, úgyhogy Tebechben halt meg? Miért hatoltatok a falak közelébe? Akkor mondd azt: Szolgád, a hetita Urija is elesett." (Sámuel II. könyve 11, 21)
A hírvivõ elment, s megérkezve mindent elmondott Dávidnak, amit Joáb rábízott. Dávid tombolt Joáb elleni haragjában, és így szólt a hírhozóhoz: "Miért nyomultatok olyan közel a falakhoz? Ki ölte meg Abimeleket, Jerubbaal fiát? Nem egy malomkövet dobott rá valamelyik asszony a falakról, úgyhogy Tebechben halt meg? Miért hatoltatok olyan közel a falakhoz?" (Sámuel II. könyve 11, 22)
A bárányt négyszeresen vissza kell fizetnie, amiért így tett, és nem volt kímélettel." (Sámuel II. könyve 12, 6)
A népességet meg elhurcolta, hogy a fûrészek, a vascsákányok, a vasbalták mellé rendelje s a téglaégetõ kemencékben dolgoztassa õket. Ugyanígy bánt az ammoniták minden városával. Aztán visszatért Dávid az egész sereggel Jeruzsálembe. (Sámuel II. könyve 12, 31)
Most azt mondta Amnon Támárnak: "Hozd be nekem az ételt a belsõ szobába, hogy a kezedbõl ehessek." Támár fogta a lepényt, amelyet csinált, és bevitte bátyjának, Amnonnak a belsõ szobába. (Sámuel II. könyve 13, 10)
De amikor odanyújtotta neki, az elkapta és azt mondta neki: "Gyere, húgom, feküdj mellém!" (Sámuel II. könyve 13, 11)
Hova mehetnék szégyenemmel? S te magad is egyike vagy Izrael fõembereinek. Beszélj inkább a királlyal, biztosan nem tagad meg tõled." (Sámuel II. könyve 13, 13)
Utóbb Amnont nagy utálat töltötte el tõle, úgyhogy az utálat, amely eltöltötte tõle, nagyobb volt, mint szerelme, amelyet elõzõleg érzett iránta. Ezért azt mondta neki Amnon: "Fogd magad és menj innét!" (Sámuel II. könyve 13, 15)
Támár hamut szórt a fejére és megszaggatta hosszú ujjú tunikáját, amelyet viselt, és ahogy ment, jajgatott. (Sámuel II. könyve 13, 19)
Halandók vagyunk, olyanok, mint a víz, amelyet kiloccsantanak a földre, és nem tudnak többé összegyûjteni. Isten nem kelti életre a halottat. Így hát a királynak legyen gondja rá, hogy ne maradjon tõle számûzve, akit számûzött. (Sámuel II. könyve 14, 14)
Ezért így szólt szolgájához: "Ismeritek Joáb szántóját az enyém mellett. Árpa van rajta. Menjetek és gyújtsátok fel!" Absalom szolgái felgyújtották a földet. (Sámuel II. könyve 14, 30)
