Löydetty 505 Tulokset: Mózes
Mózes ekkor kinyújtotta kezét a tenger fölé. Az Úr egész éjjel tartó erõs keleti széllel visszaszorította a tengert és kiszárította. A víz kettévált, (Kivonulás könyve 14, 21)
Mózes kinyújtotta kezét a tenger fölé. Erre a víz napkeltekor visszaáramlott régi helyére, amikor az egyiptomiak éppen arra menekültek. Az Úr besodorta õket a habok közepébe. (Kivonulás könyve 14, 27)
Akkor Mózes Izrael fiaival együtt ezt az éneket énekelte az Úrnak: Magasztalom az Urat, mert dicsõség övezi, a lovat és a lovast a tengerbe vetette. (Kivonulás könyve 15, 1)
Ezután Izrael Mózes parancsára elindult a Sás-tengertõl, Sur pusztája felé vették útjukat, s három napig meneteltek anélkül, hogy vizet találtak volna. (Kivonulás könyve 15, 22)
A nép zúgolódott Mózes ellen és megkérdezték: "Mit fogunk inni?" (Kivonulás könyve 15, 24)
Õ az Úrhoz fordult, s az Úr mutatott neki egy fadarabot. Mózes a vízbe dobta, s az édessé vált tõle. Itt adott neki törvényt és jogot, és állította választás elé. (Kivonulás könyve 15, 25)
Itt a pusztában az izraeliták egész közössége zúgolódott Mózes és Áron ellen. (Kivonulás könyve 16, 2)
Mózes és Áron így szóltak Izrael fiainak egész közösségéhez: "Ma este megtudjátok, hogy az Úr hozott ki benneteket Egyiptomból, (Kivonulás könyve 16, 6)
Mózes azután így folytatta: "Ma este az Úr húst ad nektek enni és holnap reggel kenyeret, hogy jóllakjatok. Az Úr ugyanis hallja, hogy ellene zúgolódtok. Mi vagyunk mi? Zúgolódástok nem ellenünk irányul, hanem az Úr ellen." (Kivonulás könyve 16, 8)
Mózes így szólt Áronhoz: "Mondd az izraeliták egész közösségének: járuljatok az Úr elé, mert õ hallotta zúgolódástokat." (Kivonulás könyve 16, 9)
Izrael fiai észrevették és kérdezték egymást: mi ez? Nem tudták ugyanis, hogy mi az. Mózes így szólt hozzájuk: "Ez az a kenyér, amelyet az Úr ad nektek enni. (Kivonulás könyve 16, 15)
Mózes még ezt mondta: "Senki ne tegyen el belõle másnap reggelre." (Kivonulás könyve 16, 19)
