Löydetty 312 Tulokset: Krisztus keresztje
Titusznak, a közös hitben szeretett fiának. Kegyelem és békesség Istentõl, az Atyától és Krisztus Jézustól, a mi Üdvözítõnktõl! (Titusznak írt levél 1, 4)
akit Üdvözítõnk, Jézus Krisztus által bõven árasztott ránk, (Titusznak írt levél 3, 6)
Pál, Krisztus Jézus foglya és Timóteus testvér Filemonnak, kedves munkatársunknak (Filemonnak írt levél 1, 1)
s mivel hallom, mekkora hittel és szeretettel vagy Krisztus Jézus és valamennyi szent iránt. (Filemonnak írt levél 1, 5)
Epafrász, fogolytársam Krisztus Jézusban, (Filemonnak írt levél 1, 23)
A mi Urunk, Jézus Krisztus kegyelme legyen lelketekkel! Amen. (Filemonnak írt levél 1, 25)
Krisztus azonban mint fiú állt háza élén. Mi vagyunk az õ háza, ha mindvégig rendületlenül kitartunk a bizalomban és a diadalmas reményben. (Zsidóknak írt levél 3, 6)
Hiszen Krisztus részesei vagyunk, de csak úgy, ha kezdeti szilárd hitünkben mindvégig állhatatosan kitartunk. (Zsidóknak írt levél 3, 14)
Így Krisztus sem önmagát emelte fõpapi méltóságra, hanem az, aki így szólt hozzá: "A Fiam vagy, ma szültelek." (Zsidóknak írt levél 5, 5)
Ezért mellõzzük Krisztus tanításának az elemi részleteit, és térjünk át a tökéletesebb dolgokra. Ne ismételjük újra az alapvetõ igazságokat: a holt cselekedetekbõl való megtérést, az Istenbe vetett hitet, (Zsidóknak írt levél 6, 1)
Krisztus azonban a ránk váró javak fõpapjaként jött el, s belépett abba a nagyobb és tökéletesebb sátorba, amelyet nem ember keze alkotott, vagyis nem ebbõl a világból való. (Zsidóknak írt levél 9, 11)
mennyivel inkább megtisztítja lelkiismeretünket a holt cselekedetektõl Krisztus vére, aki az örök Lélek által saját magát adta tiszta áldozatul az Istennek, hogy az élõ Istennek szolgáljunk. (Zsidóknak írt levél 9, 14)
