Löydetty 847 Tulokset: Kos
Ammon fiai felõl ezt mondja az Úr: Vajon Izraelnek nincsenek fiai, vagy nincsen örököse? Miért örökölte hát Milkom Gádot, és népe miért telepedett le városaiban? (Jeremiás könyve 49, 1)
Hacor így sakálok tanyájává lesz, örökös pusztasággá. Senki sem lakik ott többé, és nem telepszik meg rajta újra. (Jeremiás könyve 49, 33)
Vonuljatok ki Babilonból, a káldeusok országából! Menjetek! Tegyetek úgy, mint a kosok, legyetek a nyáj vezérei. (Jeremiás könyve 50, 8)
Hatalmával alkotta meg a földet, bölcsességével szilárdította meg a világ alapjait, és okosságával feszítette ki az egeket. (Jeremiás könyve 51, 15)
Lám, most ellened fordulok, romlásnak hegye - mondja az Úr -, mert az egész földet megrontottad. Kinyújtom ellened kezemet; letaszítlak a kõszikláról, és kiégett heggyé teszlek. (Jeremiás könyve 51, 25)
Tûzzetek ki zászlót az egész földön; fújjátok meg a trombitát a népek között. Készítsétek fel ellene háborúra a népeket; hívjátok össze ellene Ararát, Minni és Askenáz országait! Küldjetek ellene sorozó tiszteket! Vezessétek elõ a lovasságot, mint fullánkos sáskát. (Jeremiás könyve 51, 27)
A rajtam esett erõszakért s minden szenvedésemért, bûnhõdjék Babilon! - mondja Sion lakossága. A vérem szálljon Káldea lakóira! - mondja Jeruzsálem. (Jeremiás könyve 51, 35)
Úgy viszem õket a vágóhídra, mint a bárányokat; mint a kosokat, a bakokkal együtt. (Jeremiás könyve 51, 40)
De azért ne remegjen félelemtõl a szívetek! És ne ijedjetek meg az országban kószáló hírektõl, mert az egyik évben ilyen hír kel szárnyra, a másikban meg amolyan; az erõszak jut uralomra a földön és az egyik zsarnok kiirtja a másikat. (Jeremiás könyve 51, 46)
Amikor aztán végigolvastad a könyvet, köss rá egy követ és vesd az Eufráteszbe (Jeremiás könyve 51, 63)
Akkor Nebuzaradán, a testõrség parancsnoka fogságba hurcolta a város életben hagyott lakosságának maradékát, aztán a babiloni királyhoz átszökött szökevényeket és a kézmûveseket. (Jeremiás könyve 52, 15)
Sion leányának eltûnt minden dicsõsége. Fejedelmei olyanok lettek, mint a kosok, amelyek nem találnak legelõt. Erejüket vesztve vonszolják magukat üldözõik elõtt. (Siralmak könyve 1, 6)
