Löydetty 2916 Tulokset: Kir

  • Mindenkit tiszteljetek, szeressétek a testvéri közösséget, féljétek az Istent, s tiszteljétek a királyt. (Szent Péter I. levele 2, 17)

  • Ért hozzá az Úr, hogy az Isten szerint élõket kiragadja a kísértésbõl, a gonoszok büntetésével pedig várjon az ítélet napjáig, (Szent Péter II. levele 2, 9)

  • S minden lélek, amely nem vallja meg Jézust, nem az Istentõl való, hanem az antikrisztusé, akirõl hallottátok, hogy eljön, és most már a világban is van. (Szent János I. levele 4, 3)

  • másokat mentsetek meg, kiragadva õket a tûzbõl; a többieket pedig rettegve szánjátok, s még a testük megfertõzte ruhát is gyûlöljétek. (Szent Júdás levele 1, 23)

  • és Jézus Krisztustól, a hûséges tanútól, a halottak elsõszülöttétõl és a föld királyainak fejedelmétõl! (Jelenések könyve 1, 5)

  • Én, János, a királyságban és a türelmes várásban testvéretek Jézusban, és az üldöztetésben társatok, a Patmosz nevû szigeten voltam, az Isten szava miatt, és Jézus tanúságtétele miatt. (Jelenések könyve 1, 9)

  • A föld királyai, nagyjai és vezérei, a gazdagok és a hatalmasok, mindenki, rabszolga és szabad elrejtõzött a barlangokban és a sziklák közt. (Jelenések könyve 6, 15)

  • A mélység angyala volt a királyuk, akinek héberül Abaddón, görögül pedig Apollión a neve. (Jelenések könyve 9, 11)

  • Ekkor ezt mondták nekem: "Ismét jövendölnöd kell sok néprõl, nemzetrõl, nyelvrõl és királyról." (Jelenések könyve 10, 11)

  • Mózesnek, az Isten szolgájának, és a Báránynak énekét énekelték: "Nagyok és csodálatosak a tetteid, Uram, mindenható Isten! Útjaid igazságosak és igazak, nemzetek Királya. (Jelenések könyve 15, 3)

  • A hatodik (angyal) a nagy Eufrátesz folyóba öntötte csészéjét. Erre kiszáradt a vize, hogy utat nyisson napkelet királyainak. (Jelenések könyve 16, 12)

  • Sátáni lelkek, akik csodákat mûvelnek, és elmennek a földkerekség királyaihoz, hogy harcra toborozzák õket a mindenható Isten nagy napjára. (Jelenések könyve 16, 14)


“Quanto maiores forem os dons, maior deve ser sua humildade, lembrando de que tudo lhe foi dado como empréstimo.” São Padre Pio de Pietrelcina