Löydetty 1158 Tulokset: Király
Jorám király ezért egy napon kivonult Szamariából és számba vette egész Izraelt. (Királyok II. könyve 3, 6)
Amikor Elizeus meghallotta, hogy a király megszaggatta ruháját, elküldött hozzá, s ezt üzente neki: "Miért szaggattad meg ruhádat? Küldd el hozzám, aztán megtudja, hogy van próféta, Izraelben." (Királyok II. könyve 5, 8)
Aztán így folytatta a király: "Hát mi hiányzik neked?" Azt válaszolta: "Itt ez az asszony azt mondta nekem: Add ide a fiadat, megesszük ma. Aztán holnap megesszük az én fiamat. (Királyok II. könyve 6, 28)
Amikor a király meghallotta az asszony szavait, megszaggatta ruháját. S mivel a falon állt, a nép látta, hogy alul, a puszta testén vezeklõruhát viselt. (Királyok II. könyve 6, 30)
Elizeus házában ült, s a vének is itt ültek nála. A király elõreküldött egy embert. Mielõtt azonban a hírhozó odaért volna, Elizeus így szólt a vénekhez: "Tudjátok-e, hogy ez a gyilkos megparancsolta, hogy a fejemet vegyék? Ügyeljetek, s ha a hírhozó ideér, csukjátok be az ajtót, és rekesszétek ki az ajtóval. Nemde már hallatszik ura lépteinek zaja mögötte?" (Királyok II. könyve 6, 32)
Még beszélt hozzájuk, amikor lám, már oda is ért a király, és azt mondta: "Lásd, mekkora bajt hozott ránk az Úr! Hát hogy bizakodjunk tovább az Úrban?" (Királyok II. könyve 6, 33)
A fegyverhordozó, akinek a karjára a király támaszkodott, azt felelte Elizeusnak: "Ha ablakot vág is az Úr az égen, még akkor is, hogy történhetne meg?" Elizeus azt felelte rá: "Meglátod saját szemeddel, de nem eszel belõle semmit!" (Királyok II. könyve 7, 2)
A király éjszaka fölkelt és így szólt szolgáihoz: "Megmondom én nektek, mit terveznek ellenünk az arámok. Tudják, hogy éhínségben szenvedünk. Ezért kivonultak a táborból, hogy a határban elrejtõzzenek. Közben így gondolkodnak: Ha kijönnek a városból, élve elfogjuk õket és behatolunk a városba." (Királyok II. könyve 7, 12)
Fogtak tehát két szekeret lovastul, aztán a király az arámok után küldte õket ezzel a paranccsal: "Menjetek és nézzétek meg!" (Királyok II. könyve 7, 14)
A király azért megbízta a fegyverhordozóját, akinek a karjára támaszkodott, hogy õrizze a kaput. De a nép eltaposta a kapunál, úgyhogy belehalt, amint az Isten embere mondta. [Akkor mondta, amikor a király lejött hozzá. (Királyok II. könyve 7, 17)
A király épp Gechaszival beszélt, az Isten embere szolgájával, és azt mondta: "Beszéld el nekem azokat a nagy tetteket mind, amelyeket Elizeus végbevitt!" (Királyok II. könyve 8, 4)
A király tehát megkérdezte az asszonytól, s õ el is beszélte neki. Erre a király mellé rendelte egyik kincstárosát s meghagyta neki: "Adj neki vissza mindent, ami az övé volt, s földjének minden termését is attól a naptól, hogy elhagyta az országot egészen a mai napig." (Királyok II. könyve 8, 6)
