Löydetty 569 Tulokset: Kad
Így szólt: Az Úr Sínai felõl jött, Szeirbõl ragyogott fel népének, Paran hegyén jelent meg. Azóta, hogy Kádesbõl útra keltek, Kedvükért délrõl a hegyekig hatolt. (Második Törvénykönyv 33, 2)
Ennek a törvénynek a könyve legyen minden idõben ajkadon; fontolgasd éjjel-nappal, ügyelj, s mindenben ahhoz szabd tetteidet, ami benne írva van. Akkor szerencsés leszel minden vállalkozásodban: sikerülni fog neked. Hát nem azt a parancsot adtam neked, (Józsue könyve 1, 8)
A hetedik nap pirkadatkor fölkeltek, s [ugyanabban a rendben] hétszer megkerülték a várost. [Csak ezen a napon vonultak hétszer körül a város körül.] (Józsue könyve 6, 15)
azért cselhez folyamodtak. Útra keltek, élelemmel ellátva. Szamaraikat megrakták ócska zsákokkal és régi, szakadozott, foltos borostömlõkkel. (Józsue könyve 9, 4)
Ezek a borostömlõk is egészen újak voltak, amikor megtöltöttük õket, s most szakadozottak. (Józsue könyve 9, 13)
Kádes-Barneától egészen Gázáig és Gósen egész vidékén Gibeonig. (Józsue könyve 10, 41)
Amikor Júda fiai Gilgalban Józsue elé járultak, Káleb, a kenizita Jefunne fia így szólt hozzá: "Tudod, mit mondott rólam és rólad Mózes, az Úr szolgája Kádes-Barneában. (Józsue könyve 14, 6)
Negyvenesztendõs voltam, amikor Mózes, az Úr szolgája elõre küldött Kádes-Barneából ezt az országot kikémlelni, s én hírt vittem neki róla legjobb tudásom szerint. (Józsue könyve 14, 7)
Az a rész, amely Júda fiai törzsének jutott, nemzetségeik szerint, Edom határa mentén terült el, Cin pusztájától Kádesig, délnyugatra. (Józsue könyve 15, 1)
majd dél felé folytatódott az Akrabbim magaslatáig, keresztülszelte Cint, majd Kádes-Barneától délre húzódott; Hecront elhagyva továbbment Addar felé, ott Karka felé fordult, (Józsue könyve 15, 3)
Majd így szólt Józsue az egész néphez: "Nézzétek, ez a kõ lesz a tanú ellenünk, mert minden szót hallott, amit az Úr mondott nekünk; tanú lesz ellenetek, hogy megakadályozzon benneteket abban, hogy Isteneteket megtagadjátok." (Józsue könyve 24, 27)
Amikor az Úr angyala elmondta Izrael fiainak ezeket a szavakat, a nép hangos sírásra fakadt. (Bírák könyve 2, 4)
