Löydetty 14647 Tulokset: Kő
és a vérbosszút álló menedékvárosa határán kívül ráakad, s a vérbosszút álló megöli azt, aki embert ölt, akkor nem követ el bûnt, (Számok könyve 35, 27)
Ezek (a törvények) legyenek az igazságszolgáltatás mércéi nemzedékrõl nemzedékre, minden lakóhelyeteken. (Számok könyve 35, 29)
Ha valaki embert öl, a gyilkost csak tanúvallomás alapján büntessétek halállal; de egy tanú vallomása nem elég ahhoz, hogy valakit halálra ítéljetek. (Számok könyve 35, 30)
A gyilkos életéért, aki méltó a halálra, nem szabad váltságdíjat elfogadnotok, halállal kell büntetni. (Számok könyve 35, 31)
Tehát ne szennyezzétek be a földet, ahol laktok, mert én is ott élek. Mert én, az Úr, Izrael fiai közt lakom!" (Számok könyve 35, 34)
Így beszéltek: "Neked, urunk, az Úr megparancsolta, hogy - sorsot vetve - oszd fel a földet Izrael fiai között örökségképpen. Azt is megparancsolta neked az Úr, urunk, hogy törzsünk tagjának, Celofchadnak az örökségét add lányainak. (Számok könyve 36, 2)
Ha ezek most férjhez mennek, Izrael fiai egy másik törzsének valamelyik tagjához, akkor örökrészük kiszakad atyáink örökrészébõl, és annak a törzsnek válik örökrészévé, amelyhez kerülnek; a sorsvetéssel nekünk jutott örökrész ezáltal megcsorbul. (Számok könyve 36, 3)
Aztán, amikor eljön Izrael fiainak a jubileumi éve, örökrészüket végérvényesen annak a törzsnek az örökrészéhez csatolják, amelyhez (a házasság révén) tartoznak, atyáink törzsének örökrészébõl meg kiszakítják az õ örökrészüket." (Számok könyve 36, 4)
Mózes a következõket rendelte Izrael fiainak az Úr parancsára: "Méltán hozta elõ ügyét József fiainak törzse. (Számok könyve 36, 5)
Ezek azok a parancsok és törvények, amelyeket az Úr Moáb pusztáján, a Jordán mentén, Jerikó közelében Mózes által Izrael fiainak adott. (Számok könyve 36, 13)
Ezek azok a beszédek, amelyeket Mózes egész Izraelnek tartott a Jordánon túl a pusztában, Arabában, Szuffal szemben, Párán, Tofel, Lábán, Hacerot és Di-Zahab között - (Második Törvénykönyv 1, 1)
Mózes a Jordánon túl, Moáb földjén hozzáfogott a következõ törvények kihirdetéséhez. Így szólt: (Második Törvénykönyv 1, 5)
