Löydetty 14647 Tulokset: Kő
Ezután akkora sereget láttam, hogy meg sem lehetett számolni. Minden nemzetbõl, törzsbõl, népbõl és nyelvbõl álltak a trón és a Bárány elõtt, fehér ruhába öltözve, kezükben pálmaág. (Jelenések könyve 7, 9)
Az angyalok mind a trón, a vének és a négy élõlény körül álltak, arcra borultak a trón elõtt, és imádták az Istent, (Jelenések könyve 7, 11)
mondván: "Amen, áldás, dicsõség, bölcsesség, hála, tisztelet, hatalom és erõ a mi Istenünknek örökkön-örökké! Amen." (Jelenések könyve 7, 12)
Ekkor a vének közül az egyik megszólított. Azt kérdezte tõlem: "Kik ezek a fehér ruhába öltözöttek, és honnan jöttek?" (Jelenések könyve 7, 13)
Ezért állnak Isten trónja elõtt, s éjjel-nappal szolgálnak neki a templomában. A trónon ülõ közöttük lakozik. (Jelenések könyve 7, 15)
mert a Bárány, aki a trón közepén áll, legelteti, és élõ vizek forrásához tereli õket, az Isten pedig letöröl a szemükrõl minden könnyet." (Jelenések könyve 7, 17)
Amikor feltörte a hetedik pecsétet, csönd lett az égben, úgy egy félórára. (Jelenések könyve 8, 1)
Ekkor hét angyalt láttam, az Úr elõtt álltak, és hét harsonát kaptak. (Jelenések könyve 8, 2)
És láttam meg hallottam, hogy az ég magasában egy sas repült, hallottam, amint hangosan kiáltozott: "Jaj, jaj, jaj a föld lakóinak a többi három harsona miatt, amit az angyalok most készülnek megfújni." (Jelenések könyve 8, 13)
Megnyitotta az alvilágot, a kútból füst szállt fel, amilyen a nagy kohó füstje. A nap és az égbolt elsötétedett a kút füstjétõl. (Jelenések könyve 9, 2)
A füstbõl sáskák lepték el a földet, és akkora erejük volt, amilyen a föld skorpióinak van. (Jelenések könyve 9, 3)
Parancsot kaptak, hogy ne ártsanak a föld füvének, a zöldellõ növénynek és fának, hanem csak az embereknek, akik nem hordják homlokukon az Isten pecsétjét. (Jelenések könyve 9, 4)
