Löydetty 14647 Tulokset: Kő
s a papság körében hagyományos szokás szerint ráesett a sor, hogy illatáldozatot mutasson be, bement az Úr templomának szentélyébe. (Lukács evangéliuma 1, 9)
Az illatáldozat órájában az egész nép kint várta, és közben imádkozott. (Lukács evangéliuma 1, 10)
Amikor Zakariás meglátta, zavarba jött, és elfogta a félelem. (Lukács evangéliuma 1, 12)
Izrael fiai közül sokat megtérít Urukhoz, Istenükhöz. (Lukács evangéliuma 1, 16)
Õ maga Illés szellemével és erejével elõtte fog járni az Úrnak, hogy az apák szívét fiaik felé fordítsa, az engedetleneket az igazak okosságára térítse, s így a népet elõkészítse az Úrnak." (Lukács evangéliuma 1, 17)
Zakariás megkérdezte az angyaltól: "Mibõl fogom a dolgot megtudni? Mert hisz öreg vagyok, és már feleségem is elõrehaladt a korban." (Lukács evangéliuma 1, 18)
Íme, most megnémulsz és nem fogsz tudni beszélni addig a napig, amíg ez be nem következik, mert nem hittél szavaimnak, amelyek majd, ha eljön az ideje, be fognak teljesedni." (Lukács evangéliuma 1, 20)
A nép egyre várta Zakariást, és csodálkozott, hogy oly sokáig ott idõzik a szentélyben. (Lukács evangéliuma 1, 21)
Ám amikor kijött, nem tudott hozzájuk szólni, s ebbõl megértették, hogy látomása volt a templomban. Õ intett nekik, de néma maradt, (Lukács evangéliuma 1, 22)
s amikor leteltek szolgálatának napjai, hazament. (Lukács evangéliuma 1, 23)
E napok után felesége, Erzsébet, gyermeket fogant, és öt hónapon át eltitkolta. (Lukács evangéliuma 1, 24)
"Ezt tette hát nekem az Úr - mondta - azokban a napokban, amikor rám tekintett, és ami az emberek elõtt szégyenemre volt, attól megszabadított." (Lukács evangéliuma 1, 25)