Löydetty 7007 Tulokset: Két
Én erre megkérdeztem õket: kinek van közületek aranya? Õk idehozták nekem, én a tûzbe vetettem, s ez a borjú lett belõle." (Kivonulás könyve 32, 24)
Mózes ezt mondta nekik: "Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: mindenki kösse a kardját oldalára. Járjátok be a tábort egyik kaputól a másikig és öljétek meg testvéreiteket, barátaitokat, rokonaitokat is." (Kivonulás könyve 32, 27)
Ekkor Mózes így szólt: "Ma az Úr papjainak bizonyultatok, egyik a fia árán, a másik a testvére árán, ezért õ ma megáld benneteket." (Kivonulás könyve 32, 29)
Mégis bocsásd meg vétkét... ha nem, akkor törölj ki engem a könyvedbõl, amelyet írtál." (Kivonulás könyve 32, 32)
De most menj és vezesd oda a népet, ahová parancsoltam neked. Íme, angyalom elõtted halad. De ha a látogatás napja elérkezik, megtorlom bûnüket." (Kivonulás könyve 32, 34)
Az Úr így szólt Mózeshez: "Közöld Izrael fiaival: Keménynyakú nép vagytok. Hacsak egy pillanatig is kísérnélek benneteket, elpusztítanálak. Ezért rakd le díszeidet és meglátom, mit tehetek veletek." (Kivonulás könyve 33, 5)
Az izraeliták a Hóreb hegyétõl kezdve letették díszeiket. (Kivonulás könyve 33, 6)
Mózes megjegyezte: "Ha te magad nem jössz velünk, akkor inkább ne is vezess el innét bennünket. (Kivonulás könyve 33, 15)
Az Úr így szólt Mózeshez: "Faragj ki magadnak két olyan kõtáblát, mint az elsõk voltak. Jöjj fel hozzám a hegyre és ráírom a táblákra azokat a szavakat, amelyek rajta voltak az elsõkön, amelyeket összetörtél. (Kivonulás könyve 34, 1)
Õ tehát kifaragott két kõtáblát, amilyenek az elsõk voltak. Mózes másnap korán reggel elindult a Sínai-hegyre, ahogy az Úr megparancsolta, és vitte magával a kõtáblát. (Kivonulás könyve 34, 4)
Kegyelmét megtartja ezrek számára, megbocsátja a vétket, a hibát, a bûnt, de nem hagyja egészen büntetés nélkül, hanem az atyák vétkét számon kéri fiaiktól és unokáiktól harmad- és negyedízig." (Kivonulás könyve 34, 7)
és így szólt: "Ha kegyelmet találtam a szemedben, Uram, akkor a mi Urunk vonuljon velünk. Bár keménynyakú nép ez, de bocsásd meg bûneinket, és fogadj el minket örökségedül." (Kivonulás könyve 34, 9)
