Löydetty 257 Tulokset: Jeruzsálemben

  • Júda fiai azonban nem tudták a Jeruzsálemben lakó jebuzitákat kiûzni; így a jebuziták Jeruzsálemben élnek, Júda fiai mellett mind a mai napig. (Józsue könyve 15, 63)

  • A Jeruzsálemben lakó jebuzitákat azonban nem ûzték el Benjamin fiai. Így a jebuziták mind a mai napig Jeruzsálemben laknak, Benjamin fiai körében. (Bírák könyve 1, 21)

  • Hebronban hét évig és hat hónapig uralkodott Júda fölött, s Jeruzsálemben harminchárom esztendeig uralkodott Júda és Izrael fölött. (Sámuel II. könyve 5, 5)

  • Dávid Hebronból megérkezve további mellékfeleségeket és feleségeket vett Jeruzsálemben, és fiai s lányai születtek. (Sámuel II. könyve 5, 13)

  • Ez volt a nevük azoknak, akik Jeruzsálemben születtek neki: Sammua, Sobab, Nátán, Salamon, (Sámuel II. könyve 5, 14)

  • Egy évre rá, abban az idõben, amikor a királyok hadba szoktak szállni, Dávid elküldte Joábot és vele a testõrségét, és egész Izraelt. Lemészárolták az ammonitákat, és megostromolták Rabbát. Maga Dávid Jeruzsálemben maradt. (Sámuel II. könyve 11, 1)

  • Erre Dávid azt mondta Urijának: "Ma még maradj itt, holnap aztán elbocsátlak." Urija tehát Jeruzsálemben maradt azon a napon. Másnap (Sámuel II. könyve 11, 12)

  • Két évet töltött Absalom Jeruzsálemben anélkül, hogy a király színe elé kerülhetett volna. (Sámuel II. könyve 14, 28)

  • Erre Dávid így szólt tisztjeihez, akik vele voltak Jeruzsálemben: "Rajta, meneküljünk! Különben nem kerüljük el Absalom kezét. El innét, igyekezzetek, nehogy siessen és rajtunk üssön, romlást hozzon ránk és kardélre hányja a várost." (Sámuel II. könyve 15, 14)

  • A király tovább kérdezõsködött: "De hát hol van urad fia?" Ciba így felelt a királynak: "Ott maradt Jeruzsálemben. Azt mondta ugyanis: Ma visszaadja nekem Izrael háza atyám királyságát." (Sámuel II. könyve 16, 3)

  • Ezért most így szólt hozzá a király: "Gyere velem, s otthon, Jeruzsálemben gondoskodom rólad öregségedre." (Sámuel II. könyve 19, 34)

  • Amikor Dávid Jeruzsálemben a királyi palotába ért, Dávid fogta tíz ágyasát, akiket a palota õrizetére ott hagyott, és egy külön házba vitette õket. Gondoskodott róluk, de többé nem közeledett hozzájuk. Így éltek haláluk napjáig bezárva, egész életükön át özvegyen. (Sámuel II. könyve 20, 3)


“O Senhor sempre orienta e chama; mas não se quer segui-lo e responder-lhe, pois só se vê os próprios interesses. Às vezes, pelo fato de se ouvir sempre a Sua voz, ninguém mais se apercebe dela; mas o Senhor ilumina e chama. São os homens que se colocam na posição de não conseguir mais escutar.” São Padre Pio de Pietrelcina