Löydetty 1609 Tulokset: Jer
Akkor Dávid összehívta Jeruzsálemben egész Izraelt, hogy az Úr ládáját vigyék a helyére, amelyet készített neki. (Krónikák I. könyve 15, 3)
Ábrahámmal kötött egyezségére és Izsáknak tett esküjére. (Krónikák I. könyve 16, 16)
Dávid elvette azokat az aranypajzsokat, amelyeket Hadadezer testõrsége viselt, és Jeruzsálembe vitette. (Krónikák I. könyve 18, 7)
Dávid így szólt: "Barátságot akarok mutatni Nachas fia, Hanun iránt, mivel apja is szívélyes volt irántam." Követeket küldött tehát Dávid hozzá, hogy vigasztalják atyja miatt. Dávid szolgái el is mentek az ammoniták földjére Hanunhoz, hogy vigasztalják. (Krónikák I. könyve 19, 2)
Dávidnak azonban megvitték a hírt, hogy mi történt ezekkel az emberekkel. Erre eléjük küldött, mivel embereit megszégyenítették, s a király ezt üzente nekik: "Maradjatok Jerikóban, amíg kinõ a szakállatok, s akkor gyertek vissza." (Krónikák I. könyve 19, 5)
Az ammoniták látták, hogy az arámok elfutottak, ezért õk is menekülni kezdtek Abisáj, Joáb testvére elõl, és visszahúzódtak a városba. Joáb hazatért Jeruzsálembe. (Krónikák I. könyve 19, 15)
A következõ évben, amikor a királyok hadat szoktak indítani, Joáb kivonult a sereggel, és elpusztította az ammoniták területét. Azután elment, és ostrom alá vette Rabbát. Dávid Jeruzsálemben maradt. Joáb elfoglalta Rabbát és elpusztította. (Krónikák I. könyve 20, 1)
Dávid levette Milkom fejérõl a koronát. Úgy találta, hogy egy talentum aranyat nyom, és értékes kõ van benne. Dávid a saját fejére tette. A városból nagyon gazdag zsákmányt hozott el. (Krónikák I. könyve 20, 2)
A benne levõ népet is elhurcolta, és fûrészhez, vascsákányhoz és fejszéhez állította õket. Így járt el Dávid az ammoniták minden városával. Azután Dávid az egész néppel visszatért Jeruzsálembe. (Krónikák I. könyve 20, 3)
De a király szava kötelezte Joábot, Joáb tehát elment, bejárta egész Izraelt, és visszatért Jeruzsálembe. (Krónikák I. könyve 21, 4)
Az Úr elküldte angyalát Jeruzsálembe is, hogy pusztítson, de amikor megkezdte a pusztítást, az Úr letekintett, megbánta a csapást és rászólt a pusztító angyalra: "Elég, vond vissza a kezed!" Az Úr angyala éppen a jebuzita Ornan szérûje mellett állt. (Krónikák I. könyve 21, 15)
Dávid föltekintett, látta az Úr angyalát, amint a föld és az ég között áll kivont karddal a kezében, Jeruzsálem ellen fordulva. Ekkor Dávid és a vezeklõ ruhába öltözött vének arcra borultak, (Krónikák I. könyve 21, 16)
