Löydetty 824 Tulokset: Jai
Azután Jehu mind kiirtotta, akik csak Acháb házából valók voltak Jiszreelben, mind a nagyjaikat, rokonaikat és papjaikat; nem hagyott meg közülük egyetlen egyet sem. (Királyok II. könyve 10, 11)
Rajta, hívjátok ide Baal összes prófétáját és a papjait is mind! Egy se hiányozzék! Mert nagy áldozati ünnepet rendezek Baalnak. Nem marad életben senki, aki hiányzik." Jehu álnok módon járt el, csak hogy kipusztítsa Baal híveit. (Királyok II. könyve 10, 19)
Egyszer, amikor éppen temettek egy embert, az emberek hirtelenül megpillantották a portyázó csapatot. Az embert bedobták Elizeus sírjába és elmentek. Mihelyt az ember hozzáért Elizeus csontjaihoz, életre kelt és talpra állt. (Királyok II. könyve 13, 21)
De az Úr megverte a királyt: leprás volt egészen halála napjáig. Így egy különálló házban élt, s a király fia, Jotam kormányzott a palotában és szolgáltatott igazságot a népnek. (Királyok II. könyve 15, 5)
Mégis, az Úr figyelmeztette Izraelt és Júdát a prófétái meg a látóemberek által. Azt mondta: "Térjetek meg gonosz útjaitokról, és tartsátok meg parancsaimat és törvényeimet, pontosan úgy, ahogy atyáitoknak meghagytam, és szolgáim, a próféták által rendeltem nektek." (Királyok II. könyve 17, 13)
S életed napjait megtoldom tizenöt esztendõvel. És kiszabadítalak Asszíria királyának hatalmából ezzel a várossal együtt; megvédem ezt a várost, magam miatt és szolgámnak, Dávidnak kedvéért." (Királyok II. könyve 20, 6)
Hiszkija azt felelte Izajásnak: "Az Úr szava, amelyet tudtomra adtál, jó!" Arra gondolt ugyanis: "Miért ne, ha napjaimban béke és biztonság uralkodik?!" (Királyok II. könyve 20, 19)
Elhagyta az Urat, atyái Istenét, s nem az Úr útjain járt. (Királyok II. könyve 21, 22)
Elbocsátotta a bálványok papjait, akiket Júda királyai felfogadtak, s akik a magaslati helyeken, Júda városaiban és Jeruzsálem környékén tömjént égettek, s azokat is, akik Baalnak, a napnak, a holdnak, a csillagképeknek és az ég egész seregének tömjéneztek. (Királyok II. könyve 23, 5)
A magaslatok papjai nem mehettek föl Jeruzsálemben az Úr oltárára, csak kovásztalan kenyeret ettek, testvéreik közt. (Királyok II. könyve 23, 9)
Erre megparancsolta: "Hagyjátok békében! Senki ne háborgassa csontjait!" Így hát érintetlenül hagyták csontjait, s a Szamariából való próféta csontjait is. (Királyok II. könyve 23, 18)
A magaslati szentélyek papjait, akik ott voltak, mind feláldozta az oltárokon, és emberi csontokat égetett rajtuk. Aztán visszatért Jeruzsálembe. (Királyok II. könyve 23, 20)
