Löydetty 1979 Tulokset: Izrael Területi Bővítése
Tehát zsákot kötöttek a derekukra és kötelet a fejükre, aztán Izrael királya elé járultak és azt mondták: "Szolgád, Benhadad üzeni: Hagyj életben!" Azt felelte: "Hát él még? Hiszen testvérem!" (Királyok I. könyve 20, 32)
De míg szolgád ide-oda ment tenni-venni, egyszeriben eltûnt." Izrael királya ezt mondta neki: "Magad mondtad ki ítéletedet." (Királyok I. könyve 20, 40)
Erre gyorsan letépte szemérõl a kötést, és Izrael királya fölismerte benne az egyik prófétát. (Királyok I. könyve 20, 41)
Izrael királya felindulva, haraggal tért haza, s érkezett meg Szamariába. (Királyok I. könyve 20, 43)
Felesége, Izebel erre azt mondta neki: "Hát nem vagy Izrael királya? Kelj föl, egyél és légy jókedvû. Majd én megkerítem a jiszreeli Nabot szõlejét." (Királyok I. könyve 21, 7)
"Indulj, menj el Achábhoz, Izrael királyához, aki Szamariában székel; épp Nabot szõlejében van, lement, hogy birtokba vegye. (Királyok I. könyve 21, 18)
Egészen gyalázatos dolgot mûvelt, amikor a bálványokhoz szegõdött, ahogy az amoriták tették, akiket az Úr elûzött Izrael elõl. (Királyok I. könyve 21, 26)
Három évig nyugalom volt, nem dúlt háború Arám és Izrael között. (Királyok I. könyve 22, 1)
A harmadik esztendõben azonban Júda királya, Jehosafát elment látogatóba Izrael királyához. (Királyok I. könyve 22, 2)
Akkor Izrael királya így szólt szolgáihoz: "Tudjátok jól, hogy Gileádban Ramot hozzánk tartozik, s mi ülünk tétlenül, ahelyett, hogy kiragadnánk Arám kezébõl." (Királyok I. könyve 22, 3)
Majd Jehosafáthoz fordult: "Hadba vonulsz velem a gileádi Ramot ellen?" Jehosafát azt felelte Izrael királyának: "Ott leszek, éppen úgy, mint te, népem, mint a te néped, lovaim, mint a te lovaid." (Királyok I. könyve 22, 4)
Aztán ezt mondta Jehosafát Izrael királyának: "Kérj elõbb útmutatást az Úrtól!" (Királyok I. könyve 22, 5)
