Löydetty 1993 Tulokset: Izrael Királyság
Izrael felkiáltott: "Elég, a fiam még él! Elmegyek, hogy lássam, mielõtt meghalok." (Teremtés könyve 45, 28)
Izrael tehát elindult mindenével, amije volt. Beersebába érve áldozatot mutatott be atyja, Izsák Istenének. (Teremtés könyve 46, 1)
Ezután Jákob elindult Beersebából. Izrael fiai föltették atyjukat, Jákobot, gyermekeiket és feleségeiket a szekerekre, amelyeket a fáraó küldött, hogy elvitesse õket. (Teremtés könyve 46, 5)
Izrael fiainak, akik Egyiptomba mentek, ezek a nevei: Jákob és fiai: az elsõszülött Ruben. (Teremtés könyve 46, 8)
(Izrael) elõre küldte Júdát Józsefhez, hogy jöjjön eléje Gósenbe. Mikor megérkeztek Gósenbe, (Teremtés könyve 46, 28)
Aztán Izrael ezt mondta Józsefnek: "Most már szívesen halok meg, mert láttam arcodat és tudom, hogy még élsz." (Teremtés könyve 46, 30)
Izrael Egyiptom földjén Gósen tartományban maradt. Birtokot szereztek, szaporodtak és sokan lettek. (Teremtés könyve 47, 27)
Amikor Izrael halála közeledett, hívatta a fiát, Józsefet, és így szólt hozzá: "Ha van benned szeretet irántam, tedd kezedet csípõm alá, hogy jóságot és hûséget tanúsítasz irányomban, s nem temetsz el Egyiptomban. (Teremtés könyve 47, 29)
Mikor Izrael meglátta József két fiát, megkérdezte: "Kik ezek?" (Teremtés könyve 48, 8)
Izrael szeme homályos volt az öregségtõl és nem látott jól. Amikor odavitte õket, megcsókolta és megölelte, (Teremtés könyve 48, 10)
majd így szólt Izrael Józsefhez: "Nem hittem volna, hogy viszontlátlak, de Isten még azt is megengedte, hogy utódaidat is lássam." (Teremtés könyve 48, 11)
Izrael kinyújtotta jobbját és Efraim fejére tette, jóllehet õ volt a fiatalabb, balját pedig Manassze fejére - ugyanis keresztbe tette a kezét -, noha Manassze volt az idõsebb. (Teremtés könyve 48, 14)
