Löydetty 2008 Tulokset: Izrael Ellenségei
Izrael fiai közül az egyik így szólt: "Láttátok azt az embert, aki ott elõlépett? Azért jött, hogy Izraelt kihívja párviadalra. Aki legyõzi, azt a király elhalmozza gazdagsággal, hozzáadja a lányát, atyja házát meg fölmenti az adó alól Izraelben." (Sámuel I. könyve 17, 25)
Dávid ezt felelte a filiszteusnak: "Karddal, dárdával és lándzsával jössz ellenem. Én azonban a Seregek Urának, Izrael csatasorai Istenének nevében közeledem feléd, akit kigúnyoltál. Az Úr ma kezembe ad. Legyõzlek és fejedet veszem. (Sámuel I. könyve 17, 45)
Izrael és Júda férfiai azonban a nyomukba eredtek, és csatakiáltást hallatva egészen Gátig és Ekron kapuiig üldözték õket, úgyhogy a filiszteusok holttestei Saarajimtól egészen Gátig és Ekronig ellepték az utat. (Sámuel I. könyve 17, 52)
Aztán Izrael fiai visszatértek a filiszteusok üldözésébõl és kifosztották táborukat. (Sámuel I. könyve 17, 53)
A bevonuláskor, amikor Dávid a filiszteusok legyõzése után visszatért, Izrael városaiból az asszonyok Saul király elé mentek, énekeltek és táncoltak, dobszóra, örömujjongás közepette és cintányért ütögetve. (Sámuel I. könyve 18, 6)
De egész Izrael és Júda szerette Dávidot, mert mindig õ haladt élükön. (Sámuel I. könyve 18, 16)
Saul most már világosan látta, hogy az Úr Dáviddal van, és egész Izrael szereti. (Sámuel I. könyve 18, 28)
Aztán ezt mondta Jonatán Dávidnak: "Az Úr, Izrael Istene a tanú, hogy holnap ebben az idõben kifaggatom atyámat. Ha aztán rendben lesz Dávid ügye s nem küldök senkit, hogy tudtodra adja, (Sámuel I. könyve 20, 12)
Azt mondta neki: "Ne félj, nem ér utol atyám keze. Te leszel Izrael királya, s én csak a második (személy) leszek. Atyám is tudja ezt jól." (Sámuel I. könyve 23, 17)
Ki ellen vonult ide Izrael királya? Kit üldözöl? Egy döglött kutyát? Egy bolhát? (Sámuel I. könyve 24, 15)
Sámuel meghalt. Egész Izrael összegyûlt és megsiratta. Aztán hazájában, Rámában temették el. Dávid elindult és lehúzódott Maon pusztájára. (Sámuel I. könyve 25, 1)
Ha aztán az Úr mind megadja uramnak azt a jót, amit ígért neki és Izrael királyává teszi, (Sámuel I. könyve 25, 30)
