Löydetty 2214 Tulokset: Isten iránt
Így Isten elvette az állatokat atyátoktól és nekem adta. (Teremtés könyve 31, 9)
Isten angyala álmomban megszólított: "Jákob!" "Itt vagyok" - feleltem. (Teremtés könyve 31, 11)
Az Isten vagyok Bételbõl, ahol te fölkentél egy emlékkövet és fogadalmat tettél nekem. Kelj föl tehát, hagyd el ezt az országot és térj vissza rokonságod földjére." (Teremtés könyve 31, 13)
Valóban, az egész gazdagság, amit Isten elvett apánktól, a mienk és a fiainké. Ezért most tégy meg mindent, amit Isten parancsolt neked!" (Teremtés könyve 31, 16)
De Isten megjelent éjjel Lábánnak, az arámnak álmában és ezt mondta: "Óvakodj attól, hogy szólj valamit Jákobnak!" (Teremtés könyve 31, 24)
Ha nem lett volna velem atyám Istene, Ábrahám Istene, Izsák rokonsága, bizonyára üres kézzel engedtél volna el. De Isten látta nyomorúságomat és kezem fáradozását, s az elmúlt éjjel döntött." (Teremtés könyve 31, 42)
Ha lányaimmal rosszul bánsz, vagy ha lányaimhoz még más feleséget veszel, ha senki más nincs is velünk, íme, Isten akkor is tanú köztem és közted." (Teremtés könyve 31, 50)
Jákob is elindult útjára. Akkor Isten angyalai találkoztak vele. (Teremtés könyve 32, 2)
Amint Jákob meglátta õket, így szólt: "Ez Isten tábora!" S elnevezte a helyet Machanajimnak. (Teremtés könyve 32, 3)
Nem vagyok méltó mindarra a kegyelemre és hûségre, amelyet szolgád iránt tanúsítottál. Hiszen csak botommal léptem át ezt a Jordánt, s most két táborom van. (Teremtés könyve 32, 11)
Azután fölnézett, és látta az asszonyokat meg a gyerekeket, és megkérdezte: "Kik ezek veled?" "Ezek a gyermekeim - válaszolta -, akikkel Isten megajándékozta szolgádat." (Teremtés könyve 33, 5)
De Jákob ellenkezett: "Ne úgy legyen, ha kegyelmet találtam színed elõtt, akkor fogadd el az ajándékot kezembõl. Úgy tekintettem arcodra, ahogy az ember Isten arcára néz. Te pedig szívesen fogadtál engem. (Teremtés könyve 33, 10)
