Löydetty 2149 Tulokset: Isten Trónja
Õ a láthatatlan Isten képmása, minden teremtmény elsõszülötte. (Kolosszeieknek írt levél 1, 15)
Ennek lettem a szolgája, Isten rendeletébõl, amelyet értetek kaptam, hogy az Isten szavát egészen érvényre juttassam: (Kolosszeieknek írt levél 1, 25)
Velük akarta megismertetni az Isten, milyen fönséges gazdagságot rejt a pogányok számára ez a titok: Krisztus bennetek a megdicsõülés reménye. (Kolosszeieknek írt levél 1, 27)
hogy szívükben megerõsödve és a szeretetben egyesülve eljussanak a tökéletes megismerés teljes gazdagságára: Isten titkának, Krisztusnak a megismerésére. (Kolosszeieknek írt levél 2, 2)
s elutasítja a Fõt, jóllehet õ tartja és fogja össze az egész testet inakkal és izmokkal, s Isten szerint való növekedésérõl is õ gondoskodik. (Kolosszeieknek írt levél 2, 19)
Ha tehát Krisztussal feltámadtatok, keressétek, ami fönt van, ahol Krisztus ül az Isten jobbján. (Kolosszeieknek írt levél 3, 1)
Ezek miatt sújtja Isten haragja a hitetlenség fiait. (Kolosszeieknek írt levél 3, 6)
Imádkozzatok egyúttal értünk is, hogy az Isten tárja fel elõttünk az ajtót, hogy beszélhessünk, s Krisztus titkát, ami miatt bilincsbe is vertek, (Kolosszeieknek írt levél 4, 3)
Ha megérkezik oda, fogadjátok szívesen! Köszönt benneteket még Jézus is, másik nevén Jusztusz. A zsidók közül csak õk dolgoznak együtt velem Isten országának hirdetésében; igazi vigasztalásomra szolgáltak. (Kolosszeieknek írt levél 4, 11)
Köszönt titeket földitek, Epafrász, Krisztus Jézus szolgája. Õ állandóan küzd értetek imáiban, hogy teljesen és tökéletesen megvalósítsátok Isten akaratát. (Kolosszeieknek írt levél 4, 12)
Jóllehet elõzõleg Filippiben szenvedés és bántalom ért bennünket, amint tudjátok, mégis - bízva Istenünkben - vállalni mertük, hogy hirdetjük nektek az Isten evangéliumát, a sok nehézség ellenére is. (Tesszalonikaiaknak írt I. levél 2, 2)
hanem úgy beszélünk, mint akiket Isten alkalmasnak ítélt az evangélium hirdetésére. Nem is az embereknek igyekszünk tetszeni, hanem az Istennek, aki szívünket megítéli. (Tesszalonikaiaknak írt I. levél 2, 4)
