Löydetty 2134 Tulokset: Isten Szuverenitása
Amikor megérkezett és látta az Isten kegyelmét, boldog volt és mindenkit buzdított, hogy ragaszkodjék az Úrhoz szíve mélyébõl. (Apostolok Cselekedetei 11, 23)
A nép így kiáltozott: "Ez már az Isten szava, nem emberé!" (Apostolok Cselekedetei 12, 22)
Az Isten, szava egyre szélesebb körben terjedt. (Apostolok Cselekedetei 12, 24)
Szalamiszba érve a zsidók zsinagógáiban hirdették az Isten szavát. János is segített nekik. (Apostolok Cselekedetei 13, 5)
Ez Szergius Paulusz helytartónak, ennek a bölcs férfinak a kíséretéhez tartozott, aki magához kérette Barnabást és Sault, hogy hallja az Isten szavát. (Apostolok Cselekedetei 13, 7)
Ekkor királyt kívántak, és az Isten negyven esztendõre Sault adta nekik, Kis fiát, ezt a Benjamin törzsébõl származó férfiút. (Apostolok Cselekedetei 13, 21)
Ígéretéhez híven az õ utódai közül támasztotta Isten Izraelnek megváltóul Jézust. (Apostolok Cselekedetei 13, 23)
De Isten feltámasztotta a halálból, (Apostolok Cselekedetei 13, 30)
Így mi azt az ígéretet hirdetjük nektek, melyet az Isten az atyáknak tett, (Apostolok Cselekedetei 13, 32)
Dávid a saját nemzedékében szolgálta Isten akaratát, aztán meghalt, eltemették atyái mellé, és bizony romlást látott. (Apostolok Cselekedetei 13, 36)
Akit azonban feltámasztott Isten, az nem látott rothadást. (Apostolok Cselekedetei 13, 37)
Sõt amikor a gyülekezet szétoszlott, a zsidók és az istenfélõ jövevények közül sokan a nyomukba szegõdtek Pálnak és Barnabásnak. Ezeket arra biztatták, hogy tartsanak ki az Isten kegyelmében. (Apostolok Cselekedetei 13, 43)
