Löydetty 2138 Tulokset: Isten Ismerete
A király épp Gechaszival beszélt, az Isten embere szolgájával, és azt mondta: "Beszéld el nekem azokat a nagy tetteket mind, amelyeket Elizeus végbevitt!" (Királyok II. könyve 8, 4)
Elizeus egyszer elment Damaszkuszba. Arám királya, Benhadad éppen beteg volt. Ezért jelentették neki: "Eljött ide az Isten embere." (Királyok II. könyve 8, 7)
A király tehát így szólt Hazaelhez: "Vigyél magaddal ajándékot, és menj eléje Isten emberének, s kérdezd meg általa az Urat: fölépülök-e ebbõl a betegségbõl." (Királyok II. könyve 8, 8)
Közben maga elé meredt, s egészen meg volt indulva; az Isten embere könnyezett. (Királyok II. könyve 8, 11)
Háromszor ráütött, aztán abbahagyta. Isten embere ezért megharagudott és így szólt: "Ötször vagy hatszor kellett volna ráütnöd, akkor a megsemmisülésig legyõzted volna Arámot, de így csak háromszor vered meg!" (Királyok II. könyve 13, 19)
Majd ezt az imát mondta Hiszkija az Úr elõtt: "Urunk, Izrael Istene, te, aki a kerubok fölött trónolsz és az egyetlen Isten vagy a föld országai fölött! Te teremtetted az eget és a földet. (Királyok II. könyve 19, 15)
De te, Uram, Istenünk, szabadíts ki minket kezébõl, hadd tudja meg a föld minden népe, hogy egyedül te vagy az Isten, Urunk!" (Királyok II. könyve 19, 19)
Amikor Jozija megfordult, és meglátta ott a hegyen a sírokat, elküldött, és odavitte a sírokból a csontokat, elégette õket az oltáron és ily módon tisztátalanná tette, az Úr szava szerint, amelyet az Isten embere hirdetett, amikor Jerobeám az ünnepen az oltárnál állt. Amikor Jozija megfordult és tekintete Isten embere sírjára esett, aki ezeket a szavakat mondta, (Királyok II. könyve 23, 16)
megkérdezte: "Miféle sír az, amelyet ott látok?" A város lakói így feleltek: "Isten emberének a sírja, aki Júdeából jött, s mind elõre megmondta azokat a dolgokat, amelyeket az oltárnál végbevittél." (Királyok II. könyve 23, 17)
Jabec így fohászkodott Izrael Istenéhez: "Áldj meg engem, és növeld területemet, legyen velem a kezed, és tartsd távol tõlem a csapást, hogy baj nélkül éljek". Isten megadta neki, amiért imádkozott. (Krónikák I. könyve 4, 10)
Azonkívül sokan elestek, mivel Isten irányította a harcot. Ezután a helyükre telepedtek, egészen a fogságig. (Krónikák I. könyve 5, 22)
De hûtlenül elhagyták atyáik Istenét, s a föld népének isteneihez szegõdtek, amelyeket Isten a szemük láttára megsemmisített. (Krónikák I. könyve 5, 25)
