Löydetty 2903 Tulokset: Isten és Ember

• Az Úr az Isten, az õ fénye világít nekünk. Álljatok be a menetbe, legyen zöld ág a kezetekben, egészen az oltár szarváig! (Zsoltárok könyve 118, 27)

• Boldog ember, aki velük tölti meg tegzét: nem vall szégyent, ha az ellenséggel vitába száll a kapunál. (Zsoltárok könyve 127, 5)

• Lám, ilyen áldásban részesül az ember, aki féli az Urat. (Zsoltárok könyve 128, 4)

• (Zarándokének.) Rajta, áldjátok az Urat, ti, az Úr szolgái mind, akik az Úr házában álltok, Isten házának csarnokaiban! (Zsoltárok könyve 134, 1)

• akik az Úr házában álltok, Isten házának csarnokaiban. (Zsoltárok könyve 135, 2)

• Uram, mi az ember, hogy felkarolod, az emberfia, hogy megemlékezel róla? (Zsoltárok könyve 144, 3)

• Olyan az ember, mint a szellõ, a fuvallat. Mint az árnyék, úgy fogynak napjai. (Zsoltárok könyve 144, 4)

• az Úr megõrzi az idegent, pártját fogja az özvegynek és árvának, de a gonosz ember útját zsákutcába viszi. (Zsoltárok könyve 146, 9)

• Ajkukon legyen az Isten dicsérete, és kétélû kard a kezükben, (Zsoltárok könyve 149, 6)

• Erre a király tisztviselõi elkezdték, és így beszéltek Mattatiáshoz: "Te tekintélyes és másokra is hatással levõ vezetõ ember vagy ebben a városban, s fiaid, rokonaid támogatnak. (Makkabeusok I. könyve 2, 17)

• Akkoriban sok igazságot és jogot keresõ ember vonult a pusztába, (Makkabeusok I. könyve 2, 29)

• A király tisztviselõinek és a Dávid városában, Jeruzsálemben állomásozó csapatoknak jelentették, hogy néhány olyan ember, aki megszegte a király parancsát, a puszta barlangjaiba húzódott. (Makkabeusok I. könyve 2, 31)