Löydetty 2903 Tulokset: Isten és Ember
Isten a menedékünk és az erõnk, nagyszerû támaszunk a szorongattatásban. (Zsoltárok könyve 46, 2)
A folyam ágai felüdítik Isten városát, õ megszenteli a Fölséges hajlékát. (Zsoltárok könyve 46, 5)
Nem inog meg, Isten lakik benne, Isten már hajnalban is védelmezi. (Zsoltárok könyve 46, 6)
Álljatok meg és ismerjétek el: Én vagyok az Isten! Fönséges a népek fölött, fönséges a föld felett. (Zsoltárok könyve 46, 11)
Fölmegy az Isten örömrivalgással, az Úr a harsona szavával. (Zsoltárok könyve 47, 6)
Isten az egész föld királya - zendítsetek hát ünnepi dalra! (Zsoltárok könyve 47, 8)
Isten királyként kormányozza a népeket, és szent trónján uralkodik. (Zsoltárok könyve 47, 9)
Õrtornyaiban az Isten lakik, azért biztos védelemnek látszik. (Zsoltárok könyve 48, 4)
Ahogy hallottuk, úgy láttuk is a Seregek Urának városát. Igen, a mi Istenünk városát Isten örökre megalapozta. (Zsoltárok könyve 48, 9)
Ilyen nagy az Isten! Igen, õ a mi vezérünk, Istenünk örökkön-örökké! (Zsoltárok könyve 48, 15)
Az ember, ha nincs benne belátás, akármilyen gazdag, olyan, mint az állat, amelyre pusztulás vár. (Zsoltárok könyve 49, 13)
De az én lelkemet Isten kimenti az alvilág karmaiból, és magához vesz. (Zsoltárok könyve 49, 16)
