Löydetty 2903 Tulokset: Isten és Ember

• A mihaszna ember földjét learatják, õk szüretelik le a gonosz szõlejét. (Jób könyve 24, 6)

• A városból égig hatol a félholtak szava, és a meggyötörtek lelke fölkiált, de az Isten néma marad panaszukra. (Jób könyve 24, 12)

• Isten elõtt lehet-e embernek igaza, asszonynak szülötte ragyoghat-e tisztán? (Jób könyve 25, 4)

• Még sokkal kevésbé az ember, a pondró, embereknek fia, ez a féreg! (Jób könyve 25, 6)

• Amint igaz, hogy él az Isten, ki elvette igazam, s a Mindenható keserûvé tette a szívem, (Jób könyve 27, 2)

• addig, amíg csak lélegzet van bennem, s Isten lehelete van az orromban, (Jób könyve 27, 3)

• Talán meghallgatja kiáltását Isten, amikor majd balsors szakad a nyakába? (Jób könyve 27, 9)

• Elétek tárom az Isten tetteit, a Mindenható terveit nem tartom titokban, (Jób könyve 27, 11)

• Ezt a sorsot szánta Isten a gonosznak, ezt adta örökségül a Mindenható a zsarnoknak. (Jób könyve 27, 13)

• Véget vet az ember (lenn) a sötétségnek, azután feltúrja utolsó zugáig a sziklakõzetet - addig éjszaka borult rá. (Jób könyve 28, 3)

• Az ember ráteszi kezét a kövekre, egész alapjukig dúlja a hegyeket. (Jób könyve 28, 9)

• Odavivõ utat nem ismer az ember, élõk országában nem lehet meglelni. (Jób könyve 28, 13)