Löydetty 2903 Tulokset: Isten és Ember
Nincs ember, akinek hatalmában volna az éltetõ lehelet, hogy visszatartsa, és senki sem ura a halál napjának. A harcból nincs elbocsátás. A gonoszság nem menti meg elkövetõit. (Prédikátor könyve 8, 8)
Ezt mind láttam, amikor figyelmemet arra a fáradozásra fordítottam, amely a nap alatt folyik, amikor az ember az emberen uralkodik, annak kárára. (Prédikátor könyve 8, 9)
Ezért dicsértem az örömöt. Mert nincs más java az embernek a nap alatt, mint hogy egyék, igyék és örüljön. Ez kísérje munkájában; életének napjain, amelyeket Isten adott neki a nap alatt. (Prédikátor könyve 8, 15)
akkor láttam: minden az Isten mûve, s az ember nem képes felfogni az eseményeket, amelyek a nap alatt lejátszódnak. Bármennyit fárad is az ember a kutatással, nem jut el a megértésig. És maga a bölcs sem tud a dolog nyitjára jönni, aki azt gondolja, hogy érti. (Prédikátor könyve 8, 17)
Ezt mind mérlegeltem elmémben, és beláttam, hogy az igazak és a bölcsek a tetteikkel együtt Isten kezében vannak. Az ember sem a szeretetet, sem a gyûlöletet nem ismeri, (Prédikátor könyve 9, 1)
Az a baj abban, ami a nap alatt történik, hogy mindenkire egy és ugyanaz a sors vár, s hogy az ember szíve tele van gonoszsággal, és esztelenségeket eszel ki az ember - míg él, az élõk számára, aztán a holtak számára. (Prédikátor könyve 9, 3)
Élvezd az életet feleségeddel, akit szeretsz, hiábavaló életed minden napján, amivel Isten megajándékozott a nap alatt. Mert ez a te osztályrészed az életbõl, és az, amiért fáradozol a nap alatt. (Prédikátor könyve 9, 9)
Még a maga óráját sem tudja felismerni az ember. Mint a halak, amelyeket megfog az alattomos háló, s mint a tõrbe esett madarak, úgy esnek kelepcébe az emberek is a baj órájában, ha az hirtelen rájuk szakad. (Prédikátor könyve 9, 12)
Volt egy kis város, de kevés volt benne az ember. Felvonult ellene egy nagy király, bekerítette, és nagy ostrommûveket állított föl ellene. (Prédikátor könyve 9, 14)
Mármost volt benne egy szegény, de bölcs ember, aki bölcsességével megmentette a várost. De senki sem emlékezik meg arról a szegényrõl. (Prédikátor könyve 9, 15)
Boldog vagy, ország, ha nemes ember a királyod, s ha fejedelmeid illõ idõben esznek, férfiak, nem pedig iszákosok módjára. (Prédikátor könyve 10, 17)
Asztalnál vigadhat az ember, s a bor vidámmá teszi az életet. De aztán pénz jár mindenért! (Prédikátor könyve 10, 19)
