Löydetty 356 Tulokset: Igaz
Dávid azonban megesküdött rá: "Atyád jól tudja, hogy kedvelsz, azért így gondolkodik magában: Ezt nem kell Jonatánnak megtudnia, nehogy sajnálkozzék miatta. De amint igaz, hogy az Úr él és te élsz, csak egy lépés választ el a haláltól." (Sámuel I. könyve 20, 3)
Aztán odaküldöm szolgámat és azt mondom neki: "Menj, keresd meg a nyilam!" Ha így szólok szolgámhoz: "A nyíl innen van tõled, vedd föl!" - akkor gyere elõ, mert rendben lesz az ügyed, s nem fenyeget veszély, olyan igaz, mint hogy az Úr él. (Sámuel I. könyve 20, 21)
S amint igaz, hogy az Úr él, s te magad élsz, az Úr megoltalmazott attól, uram, hogy vérnek vétkét vedd magadra, és saját kezeddel szolgáltass magadnak igazságot. Ellenségeid váljanak Nabalhoz hasonlóvá, s mind, akik gonoszságot forralnak ellened, uram. (Sámuel I. könyve 25, 26)
De amint igaz, hogy az Úr, Izrael Istene él, aki megoltalmazott tõle, hogy szomorúságot okozzak neked: ha nem siettél volna elém, hajnalra nem maradt volna élve Nabal (nemzetségébõl) egyetlen férfi sem." (Sámuel I. könyve 25, 34)
Aztán így folytatta Dávid: "Amint igaz, hogy az Úr él: vagy az Úr öli meg, vagy elérkezik halála napja, vagy pedig csatába száll és ott pusztul. (Sámuel I. könyve 26, 10)
Nem volt szép, amit tettél. Amint igaz, hogy az Úr él: halált érdemeltek, amiért nem vigyáztatok uratokra, az Úr fölkentjére. Nézd csak meg, hol van a király lándzsája, és hol a vizeskorsó, amely a fejénél állt." (Sámuel I. könyve 26, 16)
Erre Saul megesküdött neki az Úrra. Azt mondta: "Amint igaz, hogy az Úr él: ezzel nem vonsz magadra bûnt." (Sámuel I. könyve 28, 10)
Erre Achis hívatta Dávidot, és azt mondta neki: "Amint igaz, hogy az Úr él: megbízható vagy, s kedvemre volna, hogy a táborban mindenüvé elkísérj, mert nem találtam benned semmi álnokságot attól a naptól, amikor hozzám szegõdtél, mind a mai napig. De a vezérek szemében nem vagy megbízható. (Sámuel I. könyve 29, 6)
Joáb így válaszolt: "Amint igaz, hogy az Úr él: ha nem szóltál volna, az emberek csak holnap reggel hagyták volna abba testvéreik üldözését!" (Sámuel II. könyve 2, 27)
Dávid így válaszolt Rechabnak és testvérének, Baanának, a Beerotba való Rimmon fiainak: "Amint igaz, hogy az Úr él, aki életemet minden veszedelembõl kimentette: (Sámuel II. könyve 4, 9)
Urija így válaszolt Dávidnak: "A láda, valamint Izrael és Júda sátorban laknak, parancsnokom, Joáb, és parancsnokom szolgái a puszta földön táboroztak. Hát akkor én hogy menjek le házamba enni, inni és asszonnyal hálni? Amint igaz, hogy az Úr él és te élsz: ilyet nem teszek!" (Sámuel II. könyve 11, 11)
Dávid nagyon megharagudott az emberre, és azt mondta Nátánnak: "Amint igaz, hogy az Úr él: az az ember, aki ilyet tesz, az a halál fia. (Sámuel II. könyve 12, 5)
