Löydetty 1061 Tulokset: Idő
Az az idõ, amit Dávid a filiszteusok földjén töltött, összesen egy évet és négy hónapot tett ki. (Sámuel I. könyve 27, 7)
Dávid nem hagyta, hogy akár a férfiak, akár a nõk élve kerüljenek Gátba, mert azt gondolta magában: "Elterjeszthetik rólunk a hírt: Lám, ezt tette Dávid". Így tett Dávid egész idõ alatt, amíg a filiszteusok földjén tartózkodott. (Sámuel I. könyve 27, 11)
Erre Achis hívatta Dávidot, és azt mondta neki: "Amint igaz, hogy az Úr él: megbízható vagy, s kedvemre volna, hogy a táborban mindenüvé elkísérj, mert nem találtam benned semmi álnokságot attól a naptól, amikor hozzám szegõdtél, mind a mai napig. De a vezérek szemében nem vagy megbízható. (Sámuel I. könyve 29, 6)
Izrael, dicsõséged ott hever holtan a dombjaidon. Hogy estek el a hõsök? (Sámuel II. könyve 1, 19)
Akkor Júda férfiai elmentek, és Dávidot fölkenték Júda házának királyává. Dávidnak hírül vitték, hogy a gileádi Jábes lakói eltemették Sault. (Sámuel II. könyve 2, 4)
Az az idõ, ameddig Dávid Hebronban Júda háza fölött uralkodott, hét évet és hat hónapot tett ki. (Sámuel II. könyve 2, 11)
Ugyanígy beszélt Abner Benjamin fiai elõtt is. Aztán elment, hogy Hebronban tudósítsa Dávidot, mit határozott Izrael és Benjamin egész háza. (Sámuel II. könyve 3, 19)
Amikor Dávid tudomást szerzett róla, azt mondta: "Én és királyságom, minden idõkre ártatlanok vagyunk az Úr elõtt Ner fiának, Abnernak a vére ontásában. (Sámuel II. könyve 3, 28)
Erre a nép még jobban siratta. Amikor az egész nép elment, hogy Dávidot evésre bírja, amíg nappal van, Dávid megesküdött e szavakkal: "Ezt és azt tegye velem Isten, ha kenyeret vagy bármi mást eszem, mielõtt lemegy a nap." (Sámuel II. könyve 3, 35)
Izrael vénei tehát mind elmentek a királyhoz Hebronba, és Dávid király szövetséget kötött velük Hebronban, az Úr elõtt. Aztán fölkenték Dávidot Izrael királyává. (Sámuel II. könyve 5, 3)
Amikor a filiszteusok meghallották, hogy Dávidot fölkenték Izrael királyává, a filiszteusok mind kivonultak, hogy hatalmukba ejtsék. Dávid hírét vette a dolognak, és a sziklavárba húzódott. (Sámuel II. könyve 5, 17)
Azon a napon félelem fogta el Dávidot az Úr színe elõtt, s azt mondta magában: "Hogy jöhet hozzám az Úr ládája?" (Sámuel II. könyve 6, 9)
