Löydetty 6746 Tulokset: Hogy

• Isten jobbjára emelte, fejedelemmé és Megváltóvá, hogy megtérítse Izraelt, és megbocsássa bûneit. (Apostolok Cselekedetei 5, 31)

• Behívatták az apostolokat, megvesszõztették õket, aztán rájuk parancsoltak, hogy Jézus nevében ne beszéljenek, és szabadon engedték õket. (Apostolok Cselekedetei 5, 40)

• Boldogan távoztak a fõtanácsból, mert méltók lettek rá, hogy Jézus nevéért gyalázatot szenvedjenek. (Apostolok Cselekedetei 5, 41)

• Továbbra is mindennap tanítottak a templomban és a házakban, hirdették, hogy Jézus a Krisztus. (Apostolok Cselekedetei 5, 42)

• Ez idõ tájt, hogy a tanítványok száma egyre nõtt, zúgolódás támadt a görögök közt a zsidók ellen, hogy a mindennapi alamizsnaosztáskor az õ özvegyeiket háttérbe szorítják. (Apostolok Cselekedetei 6, 1)

• Ezért a tizenkettõ összehívta a tanítványokat: "Nem volna rendjén, hogy elhanyagoljuk az Isten szavát, s az asztal szolgálatát lássuk el. (Apostolok Cselekedetei 6, 2)

• Erre embereket fogadtak fel, hogy állítsák: "Hallottuk, amint káromló szavakkal illette Mózest és az Istent." (Apostolok Cselekedetei 6, 11)

• Örökségképpen nem adott neki még egy talpalatnyi földet sem, de megígérte, hogy birtokul adja majd neki, és ha meghal, utódainak, jóllehet ekkor még nem volt gyermeke. (Apostolok Cselekedetei 7, 5)

• Azt is megmondta Isten, hogy utódai idegen földön hazátlanul bolyonganak majd, szolgaságba vetik, és négyszáz esztendeig sanyargatják õket. (Apostolok Cselekedetei 7, 6)

• Amikor Jákob meghallotta, hogy Egyiptomban van gabona, akkor elküldte elõször atyáinkat. (Apostolok Cselekedetei 7, 12)

• Ez álnokul bánt népünkkel, arra kényszerítette atyáinkat, tegyék ki a csecsemõket, hogy elpusztuljanak. (Apostolok Cselekedetei 7, 19)

• Amikor betöltötte negyvenedik évét, az a gondolata támadt, hogy meglátogatja testvéreit, Izrael fiait. (Apostolok Cselekedetei 7, 23)