Löydetty 6746 Tulokset: Hogy
Minél erõtlenebb a szívben (a segítség) várása, annál kínosabbnak érzi az ember, hogy nem ismeri gyötrelme okát. (Bölcsesség könyve 17, 12)
Szentjeidnek azonban ragyogó világosság támadt. Mikor azok hallották hangjukat, de alakjukat nem látták, boldognak magasztalták õket, hogy nem gyötrõdnek. (Bölcsesség könyve 18, 1)
Hálálkodtak, hogy a bántalmazások ellenére sem ártottak nekik, és bocsánatot kértek az ellenségeskedés miatt. (Bölcsesség könyve 18, 2)
Azok persze megérdemelték, hogy a világosságtól megfosztva a sötétség rabjai legyenek, mivel fogva tartották fiaidat, akik által a törvény el nem múló világosságát kellett kapnia a világnak. (Bölcsesség könyve 18, 4)
Mivel elhatározták, hogy a szentek gyermekeit megölik, úgyhogy közülük csak egy kitett gyermek menekült meg, büntetésül rengeteg gyermeküket elvetted tõlük, és mind elveszítetted õket a tengernyi vízben. (Bölcsesség könyve 18, 5)
Atyáink elõre hírét vették ennek az éjnek, hogy jól ismerve esküidet, amelyeknek hittek, bátorságban legyenek. (Bölcsesség könyve 18, 6)
Mert titokban áldoztak a dicsõ atyák buzgó fiai, és egy szívvel-lélekkel elkötelezték magukat az isteni törvényre, hogy a szentek egyformán osztoznak a közös javakban és a közös veszélyekben, s már elõre rázendítettek az atyák énekeire. (Bölcsesség könyve 18, 9)
Akik a varázslások miatt mindvégig hitetlenek maradtak, most, az elsõszülöttek pusztulásakor mégis elismerték, hogy ez a nép az Isten gyermeke. (Bölcsesség könyve 18, 13)
Mert az álmok, amelyek rémítgették õket, ezt elõre jelezték, nehogy úgy haljanak meg, hogy ne tudnák, miért szenvednek ily kegyetlenül. (Bölcsesség könyve 18, 19)
Mert hamarosan közbelépett elõharcos módjára egy feddhetetlen férfiú hivatása fegyverzetével: imával és engesztelõ tömjénnel. Szembeszállt a haraggal és véget vetett a csapásnak. Így megmutatta, hogy az õ szolgája volt. (Bölcsesség könyve 18, 21)
nevezetesen, hogy - bár maguk sürgették kivonulásukat és sebbel-lobbal elengedték õket - hamarosan mást gondolnak, és üldözõbe veszik õket. (Bölcsesség könyve 19, 2)
A megérdemelt végzet hajtotta õket efelé a vég felé, és feledtette velük a történteket, hogy teljessé tegyék a csapásaikból még hiányzó büntetést, (Bölcsesség könyve 19, 4)
