Löydetty 6746 Tulokset: Hogy
De hogyan kérhetném el azt a pénzt, amikor õ sem ismer engem, s én sem ismerem õt. Milyen bizonyítékot adjak neki, hogy higgyen nekem, és visszaadja a pénzt? Aztán az utat sem tudom, amelyen Médiába kellene mennem." (Tóbiás könyve 5, 2)
Tobit ezt válaszolta fiának, Tóbiásnak: "Van róla írás, amelyet mind a ketten aláírtunk, aztán én kettévágtam, hogy mind a kettõnknek jusson belõle egy rész. Az egyik fele nálam van, a másik a pénz mellett. Húsz éve már, hogy ezt a pénzt letétbe helyeztem. Most tehát, fiam, keress magadnak egy megbízható útitársat, aki a mi költségünkön él, amíg vissza nem jössz, aztán indulj, s hozd el a pénzt Gábaeltõl." (Tóbiás könyve 5, 3)
Tóbiás elment, hogy egy jó vezetõt keressen, aki elkíséri Médiába. Kint Ráfaellel találkozott, az angyallal: ott állt elõtte [de õ nem tudta, hogy az Isten angyala]. (Tóbiás könyve 5, 4)
Megszólította: "Hová való vagy, barátom?" Az angyal így felelt: "Testvéreid, Izrael fiai közé tartozom, és azért jöttem ide, hogy munkát keressek." Tóbiás azt mondta neki: "Tudod-e az utat Médiába?" "De mennyire! - felelte. - Többször is voltam ott, emlékszem minden útjára. (Tóbiás könyve 5, 5)
Tóbiás elment, és megmondta az apjának, hogy talált valakit testvérei, Izrael fiai közül. Az apja azt mondta: "Vezesd elém, hadd tudakozódjam a családja meg a törzse felõl. Meg kell nézni, fiam, hogy megbízható-e." (Tóbiás könyve 5, 9)
Erre azt mondta neki: "Isten hozott, testvér! Ne haragudj, hogy ki akartam puhatolni a törzsedet és családodat. Így hát testvérem vagy, tekintélyes, jó ágon. Ismertem Ananiást és Nátánt, a nagy Semaja fiait. Velem jártak Jeruzsálembe, együtt imádkoztunk ott, s nem tértek le a helyes útról. Testvéreid becsületes emberek, jó családból való vagy. Örülök, hogy itt vagy." (Tóbiás könyve 5, 14)
Tobit így szólt hozzá: "Légy áldott, testvér!" Aztán a fiához fordult: "Készülj fel az útra, fiam! Kelj útra testvéreddel. Az Isten, aki az égben lakik, oltalmazzon benneteket idelent és vezéreljen vissza szerencsésen, jó egészségben. Az õ angyala kísérjen és védjen benneteket, fiam!" Tóbiás kiment, hogy elõkészüljön az útra. Megölelte apját és anyját. Tobit azt mondta neki: "Szerencsés utat!" (Tóbiás könyve 5, 17)
Tobit azt felelte: "Ne aggódj! Fiunk szerencsésen odaér, aztán szerencsésen vissza is tér. Ha hazatér, majd magad is látod, hogy nagyon jól van így. (Tóbiás könyve 5, 21)
A fiatalember lement a folyóhoz, hogy megmossa a lábát. Egyszer csak kivetõdött egy nagy hal a vízbõl és be akarta kapni a fiú lábát. Erre felkiáltott, (Tóbiás könyve 6, 3)
A fiú felvágta a halat, s kivette a szívét, a máját és az epéjét. A hal egy részét megsütötték, hogy legyen mit enniük, a többit meg besózták. Aztán mind a ketten továbbvándoroltak, míg Médiába nem értek. (Tóbiás könyve 6, 6)
Jogodban van elvenni. Hallgass rám, testvér! Beszélek majd a lányról apjával, hogy ma estétõl fogva mint menyasszonyodat õrizze neked. Ha aztán Rágesból visszatérünk, megtartjuk a lakodalmat. Biztosan tudom, hogy Ráguelnek nincs joga megtagadni tõled a lányát, sem másnak adni. Mózes törvénye értelmében halált érdemelne, ha így tenne, hiszen tudja, hogy a rokoni kapcsolat mindenki más elõtt téged jogosít fel arra, hogy a lányát feleségül vedd. Hallgass hát rám, testvér! Ma este beszélgetünk a lányról, és megkérjük a kezét. Aztán, ha visszatérünk Rágesból, hazavisszük magunkkal." (Tóbiás könyve 6, 13)
Tóbiás erre így felelt Ráfaelnek: "Azarja testvér, azt beszélik, hogy már hétszer is férjhez adták, de a férje mindig meghalt a nászszobában. Akkor este halt meg mindegyik, amikor belépett a szobába, és úgy hallom az emberektõl, hogy démon ölte meg õket. (Tóbiás könyve 6, 14)
